Hír

A Könyvtártudományi Szakkönyvtár 2025. április 29-én, kedden 15 órától rendezte meg a Könyvtárosok dolgozószobája elnevezésű könyvtárszakmai eseménysorozat kilencedik rendezvényét A könyvtárak jövője a mesterséges intelligencia és automatizáció világában: 3. rész: A mesterséges intelligencia a tudományos könyvtárakban címmel. A beszélgetés résztvevői voltak: Czeglédi Éva szenior ügyfélkapcsolati menedzser, Dél-Kelet Európa (ProQuest, part of Clarivate), Kalydy Dóra általános főigazgató-helyettes (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ), Petró Leonárd főigazgató-helyettes (Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár).

A harmadik MI-témájú kerekasztal-beszélgetésre meghívott szakértőinket a mesterséges intelligencia tudományos kutatásokra gyakorolt hatásáról kérdeztük. A résztvevők kitértek a tudományos könyvtárak kutatástámogatási szerepére, és ennek tükrében újra megvizsgáltuk a szaktájékoztatásban való alkalmazási lehetőségeket, valamint a könyvtárak szerepét a felhasználók megfelelő edukációjában is. 

 

Vendégeinket először arról kérdeztük, hogy milyen új szolgáltatásokat és lehetőségeket kínál a mesterséges intelligencia a tudományos könyvtárak számára, és ez milyen elvárásokkal és korlátokkal jár? Válaszát Petró Leonárd egy példával kezdte, miszerint az egyetemükön mindenki az iránt érdeklődött, hogy van-e olyan technológia, ami meg tudja mondani, hogy valaki a dolgozatát mesterséges intelligenciával készítette-e. Bár van olyan cég, amely megígérte, hogy készít ilyen plágiumszűrőt, azonban úgy néz ki, hogy ilyen eszköz nem fog a rendelkezésünkre állni. Szerinte kutatástámogatás szempontjából magától értetődő az AI szerepe, valamint a szervezeti működés oldalán is lát olyan területet, ahol jól lehet majd használni. Kalydy Dóra válaszában a munkaerőhiányt hozta a szakkönyvtárak egyik legnagyobb problémájának, amelyre a mesterséges intelligencia megoldást tud kínálni. Szerinte a legnagyobb kihívás az, hogy tudjunk alkalmazkodni, ehhez a hirtelen berobbant technológiához. Válaszát azzal zárta, hogy rengeteg mindenre használható a mesterséges intelligencia, és el is tudjuk képzelni, hogy mi mindenre használnánk, azt pedig, hogy valójában mire fogjuk használni, még meglátjuk. Czeglédi Éva szerint azt várjuk el a mesterséges intelligenciától, hogy úgy működjön, mint egy okos ember, aki elvégzi helyettünk a feladatainkat. Ezt próbálja a Clarivate elérni. Az irányvonal az, hogy segítse a könyvtárak minél simább működését. Kalydy Dóra ehhez hozzátette, hogy mivel a Clarivate egy hatalmas cég, és a világon mindenhol szolgáltat, ezért ebben az országban is azt kapjuk, mint amit más országok is kapnak. Ezért nekünk előnyünk van a világ fejlettebb részeivel szemben, hiszen ott először fel kellett, hogy merüljön az igény, majd a szolgáltató megvalósította azt. Hozzánk a technológiák viszont egyből eljutnak. Petró Leonárd hozzátette, hogy mikor felmerült kérdésként az egyetemen, hogyan lehet alkalmazkodni az AI-hoz, akkor azt gondolta, hogy ez nem lesz olyan nehéz, hiszen már a könyvtárosok megéltek egy web 2.0-t. Azt viszont sajnos nem tudtuk úgy alkalmazni, ahogyan lehetett volna. Ezt a lehetőséget nem szabad a mesterséges intelligencia kapcsán elszalasztani, gyorsan kell reagálni. Mivel hamarosan mindenki ki fogja alakítani a maga AI-alapú szolgáltatását, amit majd el akar adni nekünk, ezért fontos szem előtt tartanunk, hogy manapság már az a legfontosabb, hogy egy kereső minél relevánsabb információkat szolgáltasson, nem pedig az információk mennyisége. 

 

A következő kérdéskörben arról beszélgettek vendégeink, hogy mennyire kell egy tudományos könyvtárnak belefolynia adattisztítási munkálatokba annak érdekében, hogy az AI megbízható corpusokon tudjon dolgozni. Kalydy Dóra szerint elsődlegesen a tudományos könyvtáraknak kell ebbe belefolynia. Szerinte azoknak a könyvtáraknak lesz a legnagyobb szerepe ebben, amelyeknek van repozitóriuma, hiszen ez adja az egésznek az alapját. Ha az AI-t olyan repozitóriummal tanítjuk, amely nem tiszta, az problémát jelenthet a későbbiekben. Vannak már kidolgozott adattisztító eljárások, de még sokat kell dolgozni, és újabb és újabb feladatok fognak generálódni. Még mindig nem tartunk ott, hogy a világ összes tudása elérhető elektronikusan, és ennek megváltoztatásában kell a könyvtáraknak kivenni a részüket. Petró Leonárd szerint ha elérhetővé akarjuk tenni a tartalmainkat, akkor előfordulhat, hogy azokat újból digitalizálni kell olyan módon, hogy az megfelelő legyen a mesterséges intelligencia számára. Ezért némileg szerencsés helyzetben vannak azok, akik le vannak maradva a digitalizálással. 

 

A következő kérdéskör az irodalomkutatás és a témafigyelés volt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a szakértőink szerint mekkora munkaerőt képes kiváltani és mennyi időt spórol a kutatónak egy olyan AI-alkalmazás, mint például a Clarivate Researcher Assistant. Czeglédi Éva elmondta, hogy nincsenek méréseik ezzel kapcsolatban, de szükségesnek tartották, hogy ebbe az irányba lépéseket tegyenek. Ezért nemrég lett elérhető a Research Assistantnek egy újdonsága, amelynek segítségével az irodalmi feltárásokat és feldolgozásokat sokkal hatékonyabban tudják kezelni. Kalydy Dóra szerint mivel teljesen megváltozott a tájékoztatás az elmúlt évtizedekben, ezért nem is biztos, hogy az új technológia a könyvtárosokat fogja segíteni, hanem inkább a kutatókat. Petró Leonárd szerint egy technológia egyik pillanatról a másikra nem fog egy másikat eltörölni. Az irodalomkutatás szempontjából lesz olyan, amikor a sebesség fontos, és ilyenkor jó hasznát vesszük majd az AI-nak. Azonban lesznek olyan esetek, amikor egy ember segítségét fogjuk kérni, mert ő olyan dolgokat is tud, amelyeket az AI soha nem fog. A fontos az, hogy az új tudás ki tudjon alakulni. A könyvtárak szerepe az lesz, hogy kipótoljanak olyan kompetenciákat, amelyek nem biztos, hogy mindenkinek meglesznek. Például az, hogy hogyan használjuk a technológiát. Kalydy Dóra szerint egy dolog biztos: felesleges tudás nincs. Szerinte az AI-t inkább egyfajta kiegészítésként kell elképzelni a valós emberi tudás mellé, amelyre azonban mindig szükség lesz.

Az adatbázisok összeválogatásával és azok AI-szolgálatásaival kapcsolatban Kalydy Dóra elmondta, hogy az EISZ maga nem dönti el, hogy milyen adatbázisokat vásárol meg. Ezt az intézmények döntik el, és ha számukra fontos, hogy az adatbázisok kiegészüljenek AI-szolgáltatásokkal, akkor olyan adatbázisokat rendelnek meg. Azonban ezzel kapcsolatban probléma az, hogy minden pénz kérdése. Nagyon jó szolgáltatásokhoz tud már hozzáférni az, akinek van erre pénze. Petró Leonárd elmondta, hogy minden egyetem bátorítani akar az AI használatára, viszont a pénz szerinte is probléma. Kérdés az, hogy melyik kar mennyit adjon bele. Czeglédi Éva szerint a pénz mellett fontos az akarat is. Ha nincs meg az akarat, akkor egy terv soha nem fog megvalósulni. Petró Leonárd hozzátette, hogy a döntéshozatali folyamatban az egyetemi könyvtáraknak nagy szerepe van, hiszen ők ismerik az adatbázisokat igazán, és ők tudnak segíteni a vezetőknek a végső döntés meghozatalában, amivel egy fontos társadalmi feladatot végeznek el. Kalydy Dóra azzal egészítette ki a korábban elhangzottakat, hogy sokszor a szolgáltatóval is meg kell értetni azt, hogy Magyarországon nem tud mindent azon az áron eladni, mint Nyugat-Európában.

 

A következő kérdéskörben arról beszélgettek vendégeink, hogy milyen módon kezelhetik az egyetemek a hallgatók AI felhasználását, valamint milyen elméleti és gyakorlati módszertana van az AI-használat szabályozásának? Czeglédi Éva szerint nincs mit tenni, kell majd az AI, de még egyelőre sötétben tapogatózunk, ezért érdemes a külföldi egyetemek példáit szem előtt tartani. Petró Leonárd elmondta, hogy a Debreceni Egyetem állásfoglalása az, hogy foglalkozni kell a mesterséges intelligencia etikus felhasználási formáival. Elsősorban a plágium témakörére helyezi a hangsúlyt. Kari, tanszéki és végül oktatói szinten várja el az egyetem a szabályozást, tehát végső soron a tanártól függ a használat, ami azért fontos, mert ha az oktató célja az, hogy a diák használja a technológiát, akkor lehessen használni. Túl variábilis a felhasználás módja ahhoz, hogy egy egyetem központilag megmondja, hogyan lehet használni az AI-t, de fontos, hogy a teljes közösség tudatosan foglalkozzon vele. 

 

A beszélgetés utolsó előtti kérdése kapcsán arra kerestük a választ, hogy milyen szerepe van a könyvtáraknak a felhasználók megfelelő AI-edukációjában. Kalydy Dóra elmondta, hogy hatalmas szerepe van ebben a könyvtáraknak, és ennek tudatában kell lennünk. A felhasználóképzés egyébként is a könyvtárak alapfeladatai közé tartozik. Petró Leonárd elmondta, hogy létezik már olyan, hogy AI literacy, aminek az oktatását szükségesnek tartja. Sokszor fordul olyan elő, hogy a kutatók a könyvtárosokhoz fordulnak az ezzel kapcsolatos kérdéseikkel, és ilyenkor a könyvtárosnak tudnia kell a választ. Az oktatás egy másik szempontból is fontos: a tudás eliminálja a félelmet. Minél többet tudunk egy technológiáról, annál kevésbé fogunk attól félni. Ezenkívül szerinte az AI meg fogja változtatni a felsőoktatást is. A kollokvium és a szigorlat szerepe még fontosabbá fog válni, hiszen az ilyen számonkérések során ki lehet zárni, az AI segítségét, valamint jól lehet mérni az olyan kompetenciákat, amelyeket az AI nem tud helyettesíteni. Ezen kompetenciák fejlesztésében is szerepe van a könyvtáraknak.

 

A lassan hagyománnyá váló zárókérdésünk, arra vonatkozott, hogy hogyan látják vendégeink a tudományos könyvtárak helyzetét tíz, ötven, száz év múlva az AI tükrében. Czeglédi Éva két részre bontotta a válaszát. Először egy negatív jövőképet vázolt fel, ami szerint öt okos ember lesz országonként, és a lakosság többi része csak az AI-ra támaszkodva létezik. Pozitív jövőképe szerint pedig a következő generációk is kénytelenek lesznek felszedni minden tudást, az AI térhódítása ellenére is. Kalydy Dóra azt mondta, hogy nem szeret túlzottan előre tekinteni. Szerinte az irány a fontos, nem az, hogy mi lesz száz év múlva. Petró Leonárd szerint olyan nagyon nem fog minden megváltozni. Az AI segíteni fog, és egy kicsit megváltozik majd tőle minden, de alapjaiban véve nem fognak a dolgok átalakulni. Ami szerinte fontos lesz a könyvtárak életében, az az, hogy egyre nagyobb hangsúly fog helyeződni az emberi tényezőre. Szerinte amit egy könyvtár nyújtani tud egy mesterségesintelligencia-szolgáltatóval szemben, az az, hogy egy könyvtárban oda lehet menni egy emberhez, és a humán interakciót mindig is igényelni fogja az ember. Arányaiban másképp fognak kinézni a dolgok, de alapjaiban nem fognak megváltozni – mondta. Ennek kapcsán felvetette még Czeglédi Éva, hogy ha valóban úgy lesz, ahogyan azt Petró Leonárd mondja, akkor lehet, hogy másfajta hallgatókat kell majd felvenni a könyvtárszakra. Lehet, hogy sokkal inkább extrovertált személyiségű könyvtárosokra lesz majd szükség.