Hír

A Könyvtártudományi Szakkönyvtár 2025. szeptember 23-án, kedden 16 órakor rendezte meg a Könyvtárosok dolgozószobája elnevezésű könyvtárszakmai eseménysorozata tizenharmadik rendezvényét A könyvtárosképzés jelene címmel.

A beszélgetés résztvevői Bujdosóné dr. Dani Erzsébet (tanszékvezető, DE BTK Média- és Könyvtártudományi Intézet, Könyvtár- és Információtudományi Tanszék), dr. Egervári Dóra (intézetigazgató, tanszékvezető, PTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Humán Fejlesztési és Művelődéstudományi Intézet), Lengyelné dr. Molnár Tünde (habilitált docens, dékánhelyettes, intézetigazgató, EKKE Informatikai Kar, Digitális Technológiai Intézet), dr. Németh Katalin (egyetemi adjunktus, oktatási intézetigazgató-helyettes, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet) voltak. Ezúttal a könyvtárosképzés jelenlegi helyzete került górcső alá. Meghívott vendégeink segítségével arra tettünk kísérletet, hogy egy átfogó képet adjunk a könyvtárosképzés jelenéről, valamint olyan kérdésekre kerestük a választ, mint hogy milyen releváns kompetenciák oktatására van szükség, milyen lehetőségek nyílnak meg a szakot elvégzett hallgatók számára, illetve hogy mennyire befolyásolja a piac a képzési tervet.

 

Beszélgetésünk kezdeteként arra kértünk a vendégeinket, hogy mutassák be képzőhelyeiket és az ottani képzéseket, valamint hogy mondjanak olyan eredményeket, amelyeket kiemelnének az utóbbi időből. A válaszok sorát Bujdosóné dr. Dani Erzsébet kezdte, aki elmesélte, hogy a Debreceni Egyetemen a könyvtárosképzés a Természettudományi Karon működött korábban. Először a matematika, majd informatika tanszékeken. Majd több mint egy évtizedes informatika tanszéki beágyazódás után kart váltottak, aminek az volt az oka, hogy a képzés nem váltotta be a hallgatói elvárásokat. Ezután egy döntés nyomán átkerült a szak a Bölcsészettudományi Karra. Itt önálló tanszékként működik, aminek eredményeként bizonyos döntési önállóságuk van. Az a hatása volt még a karváltásnak, hogy megnövekedett a hallgatók száma. Dr. Németh Katalin elmesélte, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1949-ben alapították meg a könyvtárszakot, ahol azóta is megszakítás nélkül folyik a képzés. Történt egy névváltoztatás, amikor bevezették a bolognai rendszert. Az alapképzése a könyvtárosból informatikus könyvtáros lett, mesterszakon pedig a könyvtártudományból könyvtár- és információtudomány lett. A doktori program neve is változott: 2025-től könyvtár- és információtudományi doktori program lett a neve. Ő a doktori képzésüket emelte ki. Jelenleg több mint 20 doktori hallgatójuk van, akiknek a fele külföldi, és ők rengeteg publikációt tudnak magukénak. Emellett említette a Valóságos könyvtár – könyvtári valóság konferenciát, a sok együttműködő partnert és a nemzetköziséget. Egyik legutóbbi fejlesztésük pedig egy maker space labor kialakítása volt. Lengyelné dr. Molnár Tünde az egri képzés digitális szemléletét emelte ki, amely az indulása óta meghatározza azt. Az ő működésükre a karok változása nem volt nagy hatással. Figyelik a trendeket, ennek eredményeként elkezdték a maker space laborok kiépítését. Ő is kiemelte az egyetem doktori iskoláját és azt, hogy ennek köszönhetően tud elkezdeni sok oktató tanítani. Ezek mellett a tanfolyamaikat emelte ki, amelyekben nagyon aktív az intézetük. Dr. Egervári Dóra elmondta, hogy intézetük tavaly ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. Az ő képzésükből a könyvtárostanár-képzést emelte ki, amely egyre népszerűbbé válik. A jelentkezők számát tekintve sincs problémájuk, hiszen nagyon sok hallgatójuk van. Amire ő személyesen is kifejezetten büszke, az az, hogy törekszenek arra, hogy saját nevelésű hallgatóik közül kerüljenek ki a jövő kollégái. Ő is így került a tanszékre.

 

A következő témakörben a tantervek rugalmasságáról volt szó, valamint arról, hogy mennyire képes a hazai könyvtárosképzés lépést tartani a gyors technológiai fejlődéssel, és hogy képes-e a felvevőpiac igényeihez alkalmazkodni. A válaszadók sorát ezúttal dr. Németh Katalin nyitotta, aki elmesélte, hogy az ELTE vezetésével megalakult a könyvtár- és információtudományi képzések központja, amelynek a szakmát képviselő szervezetek is tagjai voltak. Ennek a központnak a célja az volt, hogy a 2016-ban bevezetett képzési és kimeneti követelményeket (KKK) meghatározzák. 2023-ban újból megpróbáltak a követelményeken változtatni, ekkor azt javasolták, hogy ebbe kerüljön bele a mesterséges intelligencia oktatása is, de ez meghiúsult. Azonban azóta hoztak egy jogszabályt, ami szerint minden karon kötelező a mesterséges intelligenciát oktatni. Igyekeztek a KKK-t úgy megfogalmazni, hogy kellőképpen nagy mozgástér legyen benne, ami ad iránymutatást, de lehetőséget is a képzési helyeknek, hogy a saját specializációjukat, saját profiljaikat tudják erősíteni. Jelenleg két kifutó képzési terv van, és a többi már mesterséges intelligenciával kiegészített tananyag lesz. Sok óraadó oktatójuk van és szakmai gyakorlataik, emiatt nagyon élő a kapcsolat a szakmával, így gyorsan kapnak visszajelzést, hogy mit kéne változtatni a képzésen. Emellett fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a változtatásoknak és fejlesztéseknek van egy átfutási ideje. Bujdosóné dr. Dani Erzsébet elmondta, hogy munkáltatóként tisztán látja az ember, hogy milyen kompetenciákra van szükség egy frissen végzett könyvtárosnak. Azonban nem mindegy, hogy egy tanszéken hány tanár és megbízott oktató van, és vidéki egyetemeken ez nem megy olyan könnyen, mint a fővárosban. A gyakorlatorientált képzés mindenki célja és álma. A könyvtárostanár-képzésen, amit most indítottak Nyíregyházával közösen, nagyon jól meg tudták fogalmazni azt, hogy milyen elvárásokkal szembesülnek a frissen végzett hallgatók. Figyelik az aktuális trendeket, és igyekeznek bevinni ezt az oktatásukba. Lengyelné dr. Molnár Tünde szerint nagyon jól sikerült a képzési és kimeneti követelmények meghatározása, hiszen minden egyetem más, és ezt ők igyekeznek is kihasználni. Elmondható, hogy náluk az informatikus könyvtárosokon folyik az új dolgok tesztelése, őket vonják be – közülük is a hallgatókat – a leginkább. A szakmával való kapcsolattartás kapcsán elmondta, hogy nekik szerencséjük van, mert az egri könyvtár az egyik leginnovatívabb, és a város lakosságának is van igénye az innovációra. Ebbe gyakran bevonják a hallgatókat is. Annak ellenére, hogy egyetemük vidéki, sok fővárosi oktatójuk van. Dr. Egervári Dóra azt mondta el, hogy mivel az övék egy vidéki egyetem, ezért szoros a kapcsolatuk a helyi könyvtárral. És ha a helyi könyvtár megfogalmaz valami igényt, akkor ők arra igyekeznek reagálni. Erre példa, hogy van könyvtárbuszos kurzus a képzésben, amit a városi könyvtárral közösen valósítanak meg. Tehát megvan a kommunikáció a felvevőpiaccal. Elmondta még, hogy náluk is megvan a mozgástér arra, hogy a tanárok a legmodernebb innovációkat is tudják oktatni, ehhez azonban olyan oktatók kellenek.

 

Ezután a könyvtárosképzés közelmúltja került beszélgetésünk középpontjába. Hogyan változott a könyvtárosképzés az elmúlt 10-15 évben? Mely kompetenciák oktatására kéne nagyobb hangsúlyt fektetni, és melyek váltak kevésbé hangsúlyossá, és melyek a legfontosabbak a fiatal könyvtárosok munkaerőpiaci elhelyezkedéséhez? Ezúttal Lengyelné dr. Molnár Tünde volt az első, aki válaszolt. Ő azt mondta, hogy évről évre követik, hogy milyen utat járnak be a szakmában, és ez egy jó visszajelzés számukra arról, hogy mennyire elégedettek a felvevőhelyek a képzésükkel. A tőlük kikerült hallgatók erősségeként a technológiai tudásukat nevezte meg, gyengeségként pedig a kommunikációs készségüket. Ennek a gyengeségnek oka lehet az is, hogy nagyon lecsökkent a szóbeli vizsgák száma, ezért 2017/2018-ban kérték a kollégákat, hogy több szóbeli vizsga és feladat legyen a képzésen, hogy ezzel próbálják erősíteni ezt a kompetenciát. Ezután megfigyelhető volt, hogy sokkal nagyobb lett az érdeklődés az Országos Tudományos Diákköri Konferencia iránt, ami arra enged következtetni, hogy a hallgatók kevésbé félnek kiállni és közönség előtt beszélni. Dr. Egervári Dóra is arról beszélt, hogy a soft skillek egyértelműen erősítésre szorulnak a képzésben. Náluk is van történeti jellegű oktatás, amivel kapcsolatban felmerült már, hogy mi szükség van rá, de sajnos amíg a hallgatók nem megfelelő történeti ismeretekkel érkeznek az egyetemre, addig fontos ezeket is oktatni. Pedig az ilyen jellegű tantárgyak helyett lehetne sok mást is oktatni. Erre szerinte sajnos nem elég a három év alapképzés és a 180 kredit, plusz a két év mester szak sem. Dr. Németh Katalin szerint az alapképzésnek az a feladata, hogy általánosságban képezzen, a mester- és a továbbképzések vannak a specializálódásra. Szerinte is fejlesztésre szorulnak a kommunikációs képességek és a soft skillek. Elmondta még, hogy sajnos sokszor pótolniuk kell azt, amit a középiskola elmulasztott megtanítani. Az egyik kollégája egyszer megkérdezte a hallgatókat, hogy ők milyen kompetenciákat gondolnak fontosnak. Az erre érkezett válaszok közül egynéhányat felolvasott: kommunikáció, az emberekkel való foglalkozás, szocializáció, vezetői készség, technológiával kapcsolatban az ismeret és a használat, rugalmasság, a csinálni akarás. Ezután elmondta, hogy ő nem tud olyan kompetenciát mondani, amire kevésbé lenne szükség, csak olyat, amire még szükség lenne a képzés során. Egervári Dóra ehhez hozzátette, hogy a közösségimédia-használatot is fontos lenne tanítani, kifejezetten azok számára, akik később közkönyvtárakban helyezkednek el. Németh Katalin erre reflektálva azt mondta, hogy inkább az a kérdés, hogy mit nem kéne tanítani. Ezért inkább a rugalmasságra és az önfejlesztésre nevelik a hallgatókat. Bujdosóné dr. Dani Erzsébet szerint az oktató felelőssége is az, hogy lássa, hogy a hallgatók kommunikációs képességeiben hiányosság mutatkozik, és alkalmazkodnia kell ehhez az oktatási módszereivel. A történeti tárgyak oktatásával kapcsolatban azt mondta, hogy azért fontos, mert látásmódot és kötődést ad a gyökerekhez. Szerinte a hiányzó kompetenciák közé tartozik a konfliktusmegoldó képesség. Emellett arról beszélt még, hogy fontos az olvasottság és az általános műveltség és ezek gondolkodásmódra gyakorolt hatása. Lengyelné dr. Molnár Tünde annyit tett még hozzá korábbi mondanivalójához, hogy a technológiai fejlődés hatására egy érdekes jelenség figyelhető meg: megszüntetik az online vizsgákat, mert annyira nem lehet már azokat ellenőrizni. Érdekesnek tartja, hogy pont a technológia hozza be azt a fordulatot, ami az elmúlt tizenöt év problémája volt. A következőkben a vendégeink a nemzetközi trendekről beszélgettek és arról, hogy hogyan tud a hazai könyvtárosképzés ezekhez illeszkedni, valamint hogy mit lehetne átvenni a külföldi gyakorlatokból. Ezúttal Egervári Dóra volt, aki elsőként magához ragadta a szót, és elmondta, hogy képzőhely és képzőhely között különbség van. Az, hogy mit vesznek át egyes képzőhelyek a nemzetközi jógyakorlatból, az mindenkinél más. Ők a maker space vonalhoz szeretnének csatlakozni, mert azt szeretnék, ha a képzésnek még inkább gyakorlati jellege lenne. Azonban hozzátette, hogy még rengeteg minden van, amit be lehetne építeni. Lengyelné dr. Molnár Tünde kedélyesen azt mondta, hogy nekik mindenük megvan: blue box, virtuális stúdió, Apple labor stb. Szerinte a trendekkel kapcsolatban az a legfontosabb, hogy legyen igényünk követni azokat. Azonban a könyvtárosszakmában megfigyelhető egyfajta elzárkózás a trendek elől, ezért sokszor a képzés keretein belül valósul meg a fejlesztés, mert a partnerintézmény elzárkózik. Mondandóját egy pozitív üzenettel zárta: ha valaki lelkesedik valami iránt, akkor meg fogja tudni azt csinálni, nem szabad feladni. Bujdosóné dr. Dani Erzsébet szerint is mernünk kell nagyot álmodni, mert ha megvan az álom, akkor előbb-utóbb pénz is lesz rá. Majd azt mondta, hogy szeretné a szakma becsületét megvédeni az elzárkózással kapcsolatban, mert valóban létezik ez a jelenség, de alapvetően a szándék megvan a trendek követésére. Erre példaként hozta a könyvtárak utóbbi időben végbement paradigmaváltását. Megjelentek a gyakorlatban a maker spacek, a podcaststúdiók, a TikTok-oldalak, és elkezdődött az influenszerek bevonása is. Viszont annak, hogy milyen gyorsan követünk egy trendet, annak technológiai feltételei is vannak, és ez megnehezíti a dolgot. A legfontosabb az, hogy a szakmához kötődő presztízst meg kell tartani, ami szerinte azt jelenti, hogy meg kell lennie annak a magnak, ami megkülönböztet minket más kulturális intézményektől. Dr. Németh Katalin szerint az esélyegyenlőség és az egyetemesség kérdése nagyon fontos. Itt az IFLA 2024-ben megjelent, egyetemes hozzáféréssel kapcsolatos útmutatójára hivatkozott, amelyben megtalálható, hogy milyen felhasználói csoportok vannak. Ha végiggondoljuk, akkor majdnem mindenki valamelyik csoport tagja. Ezt a könyvtár és tereinek tervezése kapcsán is figyelembe kell venni. Példaként azt mondta, hogy az utóbbi években nagy igény mutatkozott az olyan könyvtárakra, ahol lehet hangoskodni, de most ismét mutatkozik igény a csendes könyvtárra. Emellett fontosnak tartja, hogy a könyvtáros oktatók és hallgatók a saját bőrükön is megtapasztalják a nemzetközi trendeket. Szerinte nagy szükség lenne rá, hogy például Erasmus-ösztöndíj keretein belül többen járjanak külföldre és hazahozzák azt ott tapasztaltakat.

 

A következő kérdéskörben arról beszélgettek vendégeink, hogy mekkora a szakmát a képzés után elhagyók aránya, probléma-e ez a jelenség, és hogy a képzésen megszerzett tudás mennyire teszi lehetővé a más szakmákban való elhelyezkedést. Lengyelné dr. Molnár Tünde elmondta, hogy nyomon követés van, de szerinte ennél fontosabb a személyes kapcsolat. Jellemző, hogy azokat a hallgatókat, akiket az elején megérint a szakma, „levadásszák” azok a helyek, ahol a gyakorlatukat végezték. Mások tovább keresgélnek, vagy elmennek könyvtárostanár irányba. Az ő egyetemükről sokan helyezkednek el üzleti elemzőként, mert a képzés jó rendszerszemléletet ad. A közösségi média nagy szerepet kap a képzésükben, ezért sokan ebben a munkakörben helyezkednek el. Ezek mellett a big data elemzés még egy olyan terület, amelyen elhelyezkednek a náluk végzett hallgatók. Dr. Egervári Dóra szerint a kérdés sokszor az, hogy a könyvtáros csak könyvtárban tud-e elhelyezkedni. Erre a válasz az, hogy nem, és ezt már a képzés előtt is fontos elmondani. Sok olyan hallgató van az egyetemeken, aki már a bekerülés pillanatában tudja, hogy soha nem fog könyvtárosként dolgozni. Vannak, akik ennek ellenére is azok lesznek, és vannak, akik elhagyják a szakmát, majd később visszatérnek. Dr. Németh Katalin elmesélte, hogy az idén felvett hallgatók közül sokan mondták azt, hogy a közösségi szolgálat miatt választották a képzést. El szokták mondani a hallgatóknak, hogy úgy válasszanak gyakorlati helyet, mint egy jövőbeli munkahelyet, mert ha látnak potenciált a gyakornokban a munkahelyen, akkor ott tartják őket. Sokan vannak, akik a fizetés miatt nem választják végül ezt a szakmát, mert azt mondják, hogy valamiből meg kell élniük. Közülük kerülnek ki olyanok, akik elmennek egy multihoz dolgozni, kiégnek, majd visszatérnek a szakmába. Bujdosóné dr. Dani Erzsébet szerint a képzés valóban tud rendszerszemléletű gondolkodást adni a hallgatóknak, ezért is szippantják el őket a munkaerőpiac más szegmensei. De azt is lehet látni, hogy egyre több olyan hallgató van, aki úgy érkezik a szakra, hogy ténylegesen könyvtárban szeretne dolgozni, és ebben nagy szerepe van a közösségi szolgálatnak. Szerinte is súlyos problémát jelentenek a bérek, aminek következménye az, hogy hatalmas a szakemberhiány. Szerinte harcolnunk kell a bérekért.

 

Hogyan lehetne biztosítani a szakma presztízsét és társadalmi megbecsülését? – hangzott a következő kérdés. Dr. Egervári Dóra a beszélgetésre vezető vonatúton elhangzott beszélgetést meséli el, ami két utastársa között zajlott. Ennek tanulságaként azt mondta, hogy azokat az embereket kéne megszólítani, akik nem értik, hogy miért is vannak könyvtárak. Lengyelné dr. Molnár Tünde szerint két fontos pontja van ennek. Az egyik a társadalom globálisan, a másik pedig a gyerekek. A gyerekek általában szeretik a könyvtárakat, de mire abba a korba érnek, hogy szakmát kell választani, már alig lehet őket rávenni arra, hogy jöjjenek könyvtárosnak. Ezen az új Nemzeti alaptanterv sem segít, amiből kikerültek a könyvtárral kapcsolatos dolgok. Szerinte egy jól működő megyei könyvtár nagyon sok mindenkit el tud érni. Ahol pedig nem, oda új módszerekre van szükség. Szerinte influenszer könyvtárosokat kéne kinevelni, és így megmutatni a szakma sokszínűségét. Bujdosóné dr. Dani Erzsébet szerint egészen pici kortól el kéne kezdeni az intézményhez való kötődés fejlesztését. Azt gondolja, hogy a könyvtárnak vannak olyan eszközei, amelyekkel a kamaszkor után vissza lehet csábítani az olvasókat. Emellett megfontolandónak tartja a véleményvezérek világába való belépést is. Talán létre kéne hozni egy ilyen munkakört. Dr. Németh Katalin szerint nagyon fontos a könyvtárak láthatósága, és nemcsak az online térben, hanem a való életben is. Ez talán egy külön munkakör kéne hogy legyen. Fontos lenne a könyvtáros feladatköreinek bemutatása is. Nagy problémának látja, hogy a Nemzeti alaptantervből kikerült a könyvtár. Hozzátette még, hogy gyűjtemény és gyűjteményfejlesztés nélkül pedig ne is várjunk új olvasókat. 

 

Zárókérdésünk szokásos módon az aktuális téma jövőjére vonatkozott: Hogyan fog kinézni a könyvtárosképzés 10, 50 és 100 év múlva? Dr. Németh Katalin szerint nagyon oda kell majd figyelni mind a fizikai, mind a digitális tartalom tényleges megőrzésére. Szerinte nem lesz annyi „üvegpalota”, mint most, de biztosan több lesz a robot. A személyes kontaktusra való igény pedig fokozódni fog, tehát szükség lesz a könyvtárosokra és a hagyományos kompetenciákra is. Bujdosóné dr. Dani Erzsébet szerint ha megnézzük a történelmet, az arra enged következtetni, hogy a jövőben is lesznek könyvtárak. A formájuk az, ami kérdéses. Szerinte fontos, hogy alkalmazkodjunk a trendekhez. Azt gondolja, hogy könyv mindig lesz, és olvasó is, maximum szétnyílik az olló, és lesznek olvasó és nem olvasó emberek. Lengyelné dr. Molnár Tünde azt mondta, hogy könyvtárnak lennie kell. Szerinte a jövőben a könyvtárnak jobban meg kell erősítenie az oktatási tevékenységét, és nagyon erős lesz a társadalom iránti felelősség, amit az intézménynek biztosítania kell. Ha jól csinálja a könyvtár, akkor a társadalom fontos bázisa lesz. Dr. Egervári Dóra szerint is lesz könyvtár, és szerinte is fontos lesz a személyes kontaktus. Ami még hangsúlyosan elő fog kerülni a jövőben, az az alapkészségek fejlesztése.