Hír

A Könyvtártudományi Szakkönyvtár 2025. október 14-én, kedden 16 órakor rendezte meg a Könyvtárosok dolgozószobája elnevezésű könyvtárszakmai eseménysorozata tizennegyedik rendezvényét Könyvtáros-folyóiratok címmel.

 

A beszélgetés résztvevői Dancs Szabolcs, a Central European Library and Information Science Review főszerkesztője, az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár Közgyűjteményi Szabványosítási Iroda irodavezetője, Ézsiás Anikó, a Central European Library and Information Science Review szerkesztője, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár igazgatóhelyettese, Kóródy Judit, a Könyvtárvilág főszerkesztője, valamint az Infodok Kft. – Magyar Telekom Infotéka ügyvezetője és Szeifer Csaba, a Háromká főszerkesztője, a Csorba Győző Könyvtár csoportvezetője voltak. 

A második évad második beszélgetésén a könyvtáros-folyóiratok kerültek a középpontba. Meghívott vendégeinket folyóirataik alapításáról, történetéről és profiljáról kérdeztük. Emellett szó esett arról, hogyan álltak át online megjelenésre, és ennek milyen hatásai voltak, valamint arról, hogy lenne-e még igény a nyomtatott formában való megjelenésre, és az online-ra való átállás eredményezett-e változást az olvasók számában?

 

Beszélgetésünk nyitó kérdéskörében arra voltunk kíváncsiak, hogy mi volt az az igény, amely életre hívta a folyóiratokat, és arra kértük vendégeinket, hogy meséljenek azok történetéről, illetve az előzményeikről, ha volt ilyen. A válaszadók sorát Ézsiás Anikó nyitotta, aki a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (TMT) munkatársa volt, mielőtt az a Könyvtári Figyelővel összeolvadt volna és Central European Library and Information Review (CELISr) lett volna belőle. Elmondta, hogy a TMT eredetileg az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) folyóirata volt, amely már 2017-től online jelent meg. Szerinte ez volt az első folyóirat a beszélgetés tárgyát képező folyóiratok köréből, amely online formátumra váltott. Ennek az volt az oka, hogy az OMIKK szerkeszti az egyetemi tudományos lapcsaládot is, ami már akkor is elektronikus folyóiratként működött, és így a könyvtárnak megvolt az Open Journal System, amiben a többi folyóiratot is közzétette. Mivel adott volt a szakismeret és a szoftver is, így magától értetődő volt, hogy a TMT-t is online formátumban jelentetik meg. Dancs Szabolcs mesélt a CELISr mindkét előzményéről. A TMT 70 évfolyamot élt meg, először 1954-ben jelent meg. Élete első szakaszában inkább a műszaki tájékoztatásra fókuszált, majd egy 1963-as profilváltás következtében egyre nagyobb hangsúlyt kezdtek fektetni a tudományos tájékoztatásra, ami miatt belekerült a címébe a tudományos szó is. A másik előzmény, a Könyvtári Figyelő 1955-ben indult Könyvtári tájékoztató, külföldi lapszemle címen. 1958-től lett Könyvtári Figyelő, és 1968-ban változtatott profilt. A profilváltás után már nemcsak a nemzetközi szakirodalom szemléje volt, hanem magyar tudományos cikkek fóruma is. Összesen 68 évfolyamot ért meg, és utolsó éveiben már ezt is elektronikus formában jelentették meg. Kóródy Judit elmondta a Könyvtárvilágról, hogy az a Magyar Könyvtárosok Egyesületének (MKE) webmagazinja, amely 2013-ban indult. Célja, hogy a könyvtáros-egyesület tagjait, fenntartóit, társszervezeteket tájékoztassa. Emellett próbálja ösztönözni a szekciók tagjait, hogy beszámoljanak tevékenységükről. A lap egy pályázatnak köszönhetően indult, akkor három számra nyertek támogatást. Már eredetileg is webmagazin formában tervezték megjelentetni. Szeifer Csaba a Háromká elődjében, a Könyv, könyvtár, könyvtárosban is szerkesztőségi tag volt. Az előd 1992-ben indult, amely a korábbi Könyvtáros című folyóirat utódja volt. Induláskor az alábbi célokat tűzték ki maguk elé: korszerű könyvtártudományi és informatikai kérdéseket közöljön, széles kitekintésű legyen, valamennyi könyvtártípus eredményeit mutassa be, könyvtárak programjait és könyvtárakat érintő eseményeket ismertessen, sok információval szolgáljon a hazai könyvtári életről és külföldi szakmai trendekről. 2021-ben szűnt meg a nyomtatott változat, bár az utolsó éveiben már digitális formában is hozzáférhető volt. 2022-ben egy pályázatnak köszönhetően online formában el tudták indítani az utódot, a Háromkát. Az volt a terv, hogy más megjelenéssel és tartalommal induljon el, mint az elődje, de ők is arra törekedtek, hogy a témákkal minden könyvtártípust és könyvtárost le tudjanak fedni itthon és határon túl is.

 

A következő kérdés az volt, hogy milyen olvasókat képzelnek maguk elé a szerkesztők egy szám összeállításakor, és mi az, ami megkülönbözteti lapjaikat a többitől? Dancs Szabolcs azt mondta, hogy a céljuk az volt, hogy egy nemzetközi szinten is versenyképes tudományos szakfolyóiratot hozzanak létre. Ezért is jelentetnek meg angol nyelvű cikkeket, valamint ezért is vetik alá kettős vak bírálási eljárásnak a cikkeket. Szerinte fontos az is, hogy mind a TMT, mind a Könyvtári Figyelő egykori olvasóinak is biztosítanak fórumot. Megjegyezte, hogy mindemellett kooperálnak a többi folyóirattal, és ha valaki olyan cikket kap, ami nem illik a profiljába, azt továbbküldi egy olyannak, akinek viszont igen. Ézsiás Anikó azzal kezdte válaszát, hogy elmesélte, hogyan lett a korábbi két folyóiratból egy. Ez azzal kezdődött, hogy 2023-ban Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója megkereste őket, hogy mit szólnának egy közös folyóirathoz. Ők nyitottak voltak erre, és miután lezárták a 2023-as évfolyamot, aláírtak egy szándéknyilatkozatot a közös folyóirat alapításáról. Dancs Szabolcs csak később csatlakozott a szerkesztőséghez, és addigra már ki volt dolgozva a folyóirat koncepciója. A megcélzott közönségük a hazai könyvtárosság, valamint a régió szakmai köre. Emellett szeretnének egy olyan platformot nyújtani, ahol akár könyvtároshallgatók is meg tudnak jelenni. Kóródy Judit elmondta, hogy lapjuk a lényegéből adódóan a Magyar Könyvtárosok Egyesületének tagjait tartja fő célcsoportjának, de mindenkihez eljut, akinek van könyvtáros érdeklődése. Az alapításról azt mesélte, hogy ő is már akkor került bele, amikor a koncepció ki volt dolgozva, és mivel neki ez nagyon tetszett, elvállalta a főszerkesztői feladatot. Szeifer Csaba azt mondta, hogy az induláskor az volt az elképzelés, hogy egy olvasmányosabb, magazinosabb jellegű lapként fogják pozicionálni. Ez grafikai megjelenésében is látszik, hiszen három hasábon, színes képekkel jelenik meg. Minden könyvtárost szeretnének elérni vele, és mindenképpen szerette volna, ha kerülnek könyvtári szolgáltató rendszeres témák is a lapba. 

 

A következőkben a lapok hozzáférési típusairól volt szó és arról, hogy miért ezt a típust választották, valamint szóba került a lapok finanszírozásának módja is. Szeifer Csaba válaszában elmondta, hogy nyomtatott formában már nem is gondolkoztak, valamint hogy a lapjuk nyílt hozzáférésű, és az Országos Széchényi Könyvtár a kiadója. Az induláshoz a Petőfi Kulturális Ügynökség pályázatát vették igénybe. Kóródy Judit azt mondta, hogy ők is csak online formátumban tervezték a megjelenést. A hozzáférés kapcsán elmesélte, hogy volt a webmagazinnak egy elődje, melyet az egyesületi tagok e-mail-címére küldtek ki, de az elejétől kezdve úgy tervezték, hogy a Könyvtárvilág az MKE honlapjára kerüljön fel. A céljuk, hogy mindenki minél könnyebben hozzáférjen. Ezért is van az, hogy a formátuma sem pdf, mert úgy vannak vele, hogy használja mindenki nyugodtan, aki akarja. A finanszírozással kapcsolatban azt mondta, hogy a lapjuk évek óta sikeresen pályázik évi hat lapszám megjelentetésére. Elég korlátozott, hogy mire lehet fordítani a pályázati pénzeket, de van némi mozgásterük. Például így tudták fejleszteni az egyesület weboldalát is. Egyébként teljesen társadalmi munkában készül a lap. A többet író kollégáknak tudtak némi juttatást felajánlani, de erre általában nem tartottak igényt. Ézsiás Anikó azt mondta, hogy a CeLISR-en belül nincs dedikált személyzet, és ehhez pénz se. Mindenki a munkaidejében, a saját fizetése terhére készíti a lapot. A pályázatokkal kapcsolatban nincsenek jó élményei, mert évek óta nem tudnak az NKA-nál pályázni, mert az inkább a nyomtatott kiadványokra van ráállva. Arra nincs lehetőség, hogy a  folyóiratuk belső fejlesztésére tudjanak támogatást szerezni. Dancs Szabolcs a hozzáférés kapcsán elmondta, hogy ők a nyílt hozzáférésen belül a gyémántmodellt követik. Ez azt jelenti, hogy sem az olvasótól, sem pedig a szerzőktől nem kérnek pénzt.

 

Ezután a szerkesztési folyamatokról kérdeztük vendégeinket. Milyen szűrőkön és változtatásokon megy keresztül egy cikk? Kapják-e a cikkeket, vagy be kell őket kérni, valamint hogy mennyire aktív a szakmai közösség? Kóródy Judit válaszában elmondta, hogy kéthavonta jelenik meg a lap, ekkor ír egy levelet az elnökségnek, hogy közeledik a következő megjelenés, és mi van meg a lapszámhoz. A vezetőség ír egy levelet a szekciók vezetőinek, hogy ha vannak olyan programok, akkor azokról számoljanak be. Ha valamiről azt gondolja, hogy közérdeklődésre tart számot, akkor felkérő levelet küld a szerzőnek. Határidőt szokott adni, amit nagyon szigorúan betartat. Az alapvető formai elvárásokat már nagyjából ismerik a szerzők, így azzal nem nagyon kell foglalkoznia, de ha valaki esetleg nem ismerné, akkor azét megszerkeszti ő. A tartalmon nem nagyon szokott változtatni, csak akkor, ha konkrét tévedések vannak benne. Ebben az esetben egyeztet a szerzővel. A Szeifer Csaba által főszerkesztett Háromká is kéthavonta jelenik meg. Az aktuális lapszám előtt bedobják a témaötleteket a szerkesztőbizottságban, és megbeszélik azokat, illetve ha volt valami fontosabb szakmai esemény vagy évforduló, akkor arról hírt adnak. Emellett minden vármegyébe szeretnének eljutni, hogy bemutassanak egy-egy jól működő szervezetet. A határidők könnyen elfolynak, de 99 százalékban beérkeznek az anyagok, még ha az utolsó pillanatban is. A cikkek szerzői különböző minőségben írják meg az anyagokat, de igyekeznek minden írást megfelelő formába hozni. Ez az oka annak, hogy mindig visszaküldi a szövegeket a szerzőknek betördelés előtt. Jellemző a szerzőkre, hogy átlépik a karakterhatárt, amivel gyakran elég sok munka van. Ézsiás Anikó szerint azért is szűnt meg a TMT, mert sok volt a folyóirat és kevés a szerző, és nehéz volt összeszedni egy lapszámnyi anyagot, még ha ez kimondva sohasem volt. Egy tudományos folyóiratot szerkeszteni nem egyszerű. Miután megjelent egy cikk, utána hivatalosan nem lehet módosítani azt, mert akkor már sérül a DOI (Digital Object Identifier). Ezért nagyon oda kell figyelniük a megjelenés előtt. Van online first publikálás is, de ettől függetlenül szigorúan tartaniuk kell a negyedéves megjelenést. Dancs Szabolcs szerint egy tudományos folyóirat elindítása a „22-es csapdája”, mert a szerzők nem motiváltak egy induló folyóirat esetén. Az volt a szerencséjük a CeLISR indulásakor, hogy voltak olyan munkatársak, akiket ez nem zavart, valamint hogy voltak olyan külföldi kapcsolataik, akiket fel lehetett kérni cikkírásra. Miután bekerültek a Magyar Tudományos Akadémia Irodalom- és Kultúratudományi Bizottságának folyóiratlistájába, akkor már maguktól is érkeztek cikkek. Ami nehézkesebb, az az angol nyelvű tanulmányok megszerzése. Amikor befut egy cikk, akkor azt elolvassa, hogy megüti-e a mércét, valamint hogy beleillik-e a lap profiljába. A tanulmány megkapja a DOI-t, aminek vannak kritériumai, és itt szokott nehézség lenni a határidő betartásával, mert el kell érni, hogy a bírálók időben beküldjék a lektori jelentést. Egyrészt erre azért van szükség, mert ez egy elvárás egy lektorált folyóiratnál, másrészt mert ők nem értenek mindenhez. A bírálat után szinte minden esetben kérnek átdolgozást. Itt a határidőkkel általában nincs baj. Ezután következik az olvasószerkesztés, a betördelés és a visszaküldés utolsó átnézésre.

 

Azt szerettük volna megtudni a következő kérdéskörben, hogy lenne-e még igény a nyomtatott formátumra, és hogy eredményezett-e változást az olvasók számában az átállás, illetve hogy hogyan monitorozzák az olvasószámot. Kóródy Judit azt mondta, hogy nem volt még olyan igény, hogy papíron jelenjen meg a lapjuk. Sok előnye van az online megjelenésnek, például az, hogy továbboszthatóvá teszi a tartalmat. A mostani weblapformátumú megjelenés sem biztosítja azt, hogy pontosan követni tudják az olvasottságot. Amit biztosan meg tud mondani, hogy 2024 decemberéig összesen 161 könyvtároskolléga írt 1003 cikket, és ez az, ami neki a legfontosabb. Az, hogy fontosnak tartják a kollégák, hogy beszámoljanak az eredményeikről és hogy motiváljanak másokat. Szeifer Csabáék se terveztek nyomtatott formátumot az induláskor, szerinte a továbbosztások hatékonyan működnek. Monitorozzák a kattintásszámokat. A legnépszerűbb rovataik nagy kattintásszámot érnek el, ezek közül is az interjúk a legnépszerűbbek. Dancs Szabolcsék nem várnak nagy kattintásszámot, mivel tudományos cikkeket jelentetnek meg. Az elérésüket az Open Journal Systemen keresztül követik, de az Elektronikus Periodika Archívumban is fent vannak. Open access esetében nem is lehet másról beszélni, mint online formátumról, ezért nincs is alternatívája. Azonban már sokszor gondolt rá, hogy mutatványszámokat kéne kiadni az angol cikkekből és azokat külföldi könyvtáraknak elküldeni.

 

A digitalizáció és közösségi média korában miért van még szükség szakmai folyóiratokra? Hogyan működik az együttműködés a három lap között? – hangzott a következő kérdés. Kóródy Judit nem úgy gondol a webmagazinjukra mint egy folyóiratra, hanem mint inkább egy tájékoztató kiadványra. Szerinte sokan nem szeretnek folyamatosan hírt kapni, ezért jobb, ha egyszerre több cikk jelenik meg. Folyóiratokra szükség van, összegezte. Szeifer Csaba szerint az olvasmányosság fontos ebből a szempontból is. Egy szerkesztett folyóirat talán jobban megmarad, mint egy közösségimédia-poszt vagy egy blogbejegyzés. Dancs Szabolcs szerint ha jövőben a tudományos teljesítés minősítése nem a tudományos folyóiratokban, hanem a közösségimédia-lájkok alapján történik, akkor Isten óvjon minket. Az együttműködések kapcsán Szeifer Csaba azt mondta, hogy ha bejönnek olyan témák, akkor egyeztetnek vagy ajánlanak egymásnak. Kóródy Judit pedig azt hozta példának, hogy ő már írt cikket a CeLISR-be, amire nagyon büszke. 

 

Ezután arra voltunk kíváncsiak, hogy mi az, amire büszkék a folyóirataikkal kapcsolatban. Ézsiás Anikó és Dancs Szabolcs az együttműködést emelték ki. Azt, hogy jól működik kettejük között is és intézményeik között is az együttműködés, valamint hogy már tervezik a következő évfolyamot. Kóródy Judit arra büszke, hogy még sohasem utasították vissza, amikor felkért valakit, hogy írjon cikket a magazinba. Szeifer Csaba is elmondta, hogy a szerzők náluk is mindig elfogadják a megkereséseket. Ezenkívül kiemelte, hogy volt egy-két téma, ami egyedi megjelenésű volt, ilyenek például a tudósítások. Arra is büszke, hogy lehet inspirálódni abból, amit csinálnak. 

 

Zárásként – a már megszokott módon – azt a kérdést tettük fel vendégeinknek, hogy hogyan fognak kinézni a könyvtáros-folyóiratok 10, 50 vagy 100 év múlva. Ézsiás Anikó visszakérdezett, hogy lesz-e még könyvtárosság. Dancs Szabolcs azt mondta, hogy olyan brutális gondolata van erről, hogy inkább el sem mondja. Kóródy Judit pedig a férje véleményével válaszol, miszerint az AI fog írni az AI-nak az emberekről. Szeifer Csaba azt mondta, hogy szerinte mindenképpen digitálisak lesznek a folyóiratok, még több csatornán fogják elérni az olvasót, és reméli, hogy nem az AI fogja a cikkeket írni.