Hír

A Könyvtártudományi Szakkönyvtár 2026. február 24-én, kedden 15 órakor tartotta a Könyvtárosok dolgozószobája elnevezésű könyvtárszakmai eseménysorozat huszonegyedik rendezvényét.

A beszélgetés résztvevői Bajnok Tamara, az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézetének Minőségfejlesztési Osztályvezetője, Molnár Ferenc, az Imrehegyi Könyvtár, Információs és Közösségi Hely igazgatója, Tóth Csilla, a Széchenyi István Egyetem Egyetemi Könyvtár és Levéltár igazgatója, valamint Velkei Hajnalka, az üllői Vargha Gyula Városi Könyvtár igazgatója voltak. A beszélgetés középpontjában ezúttal a Könyvtári Kihívás állt.

A rendezvényen meghívott vendégeink megosztották, mi motiválta intézményeiket a jelentkezésre, milyen új kompetenciákat kellett elsajátítaniuk, valamint szó esett a pályázat olvasókra és könyvtárosokra gyakorolt hatásairól, illetve arról is, hogy mindez miként befolyásolta a könyvtárak társadalmi megítélését.

 

Első kérdésünk a könyvtárak motivációjára irányult, arra voltunk kíváncsiak, mi volt az a belső indíttatás, amelynek hatására elindultak a Könyvtári Kihíváson. A válaszok előtt Bajnok Tamara röviden bemutatta a pályázat létrejöttének történetét, valamint ismertette az évek során gyűjtött statisztikai adatok alakulását. Elmondta, hogy 2025-ben már hat kategóriában indulhattak a könyvtárak, továbbá a 2024-ben részt vevő intézmények 42%-a a következő évben is újra nevezett. A beszélgetést a részt vevő könyvtárak imázsfilmjeinek vetítése és rövid intézményi bemutatók vezették fel.

A válaszadók sorát Velkei Hajnalka kezdte. Elmondta, hogy egy városi könyvtár igazgatójaként hat munkatárssal, öt státuszban dolgoznak. Hangsúlyozta, hogy egy kisebb intézmény számára ritkán adódik lehetőség szakmai visszacsatolásra, ezért különösen örül a részvételnek. A jelentkezés fő motivációja saját szavaival élve a „gyerekes szakmai kíváncsiság” volt.

Tóth Csilla kiemelte, hogy az intézmény imázsfilmje is a Könyvtári Kihívás hatására készült el. Egyetemi könyvtárként korábban több pályázatban részt vettek, és ezek rendszerint sikeresek voltak számukra. A kihívásra való jelentkezés előtt azonban komoly egyeztetésekre volt szükség a vezetőségen belül, mivel a program többlet-erőforrásokat igényelt. Véleménye szerint egy jól működő csapat nélkül nehéz ilyen kezdeményezésekbe belevágni.

Molnár Ferenc erre reflektálva elmondta, hogy intézményében egyszemélyben látja el az igazgatói és könyvtárosi feladatokat. Tapasztalata szerint a kihívás teljesítése csapat nélkül sem lehetetlen, sőt bizonyos szempontból egyszerűbb is lehet. Fő motivációja az volt, hogy az alacsony lélekszámú közösséget és a környező intézmények dolgozóit is sikerüljön kimozdítani a mindennapokból. Hozzátette, hogy a Könyvtári Kihívás hatására a minőségbiztosítás a mindennapi munkájának egyik központi elemévé vált.

 

Mivel a program célja az olvasás és a könyvtárhasználat népszerűsítése, felmerült a kérdés, milyen szolgáltatások vagy innovációk segítették a felhasználók számának növekedését. Molnár Ferenc elsősorban a szakkörökre és klubtevékenységekre épített. A rendszeres résztvevők a könyvtár állandó látogatói lettek, használják a folyóirat-olvasót, és részt vesznek a könyvtármozi rendezvényein. Emellett színjátszó kört is vezet, amely jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az emberek kilépjenek a megszokott környezetükből és közösségi programokon vegyenek részt. Kiemelte továbbá az iskolákkal kialakított együttműködéseket: a település általános iskolás diákjai automatikusan a könyvtár beiratkozott tagjai. A kötelező olvasmányok kreatív feldolgozásával igyekszik megszerettetni a fiatalokkal a könyvtárat.

A Széchenyi István Egyetem könyvtára elsősorban hallgatókat, oktatókat és kutatókat szolgál ki. Az intézmény munkatársai könyvtár-népszerűsítés címen személyesen keresték fel a hallgatókat, és bemutatták számukra a könyvtár szolgáltatásait. Különösen érdekes kezdeményezésük azon az elgondoláson alapult, hogy minden egyetemi hallgató egykor általános iskolás diák volt. Ennek jegyében általános iskolai csoportokat hívtak meg „Pincétől a padlásig” című könyvtárbemutató programjukra, valamint drámafoglalkozásokat szerveztek a fiatalabb korosztály számára.

Velkei Hajnalka intézménye szintén a környékbeli iskolákkal való együttműködésre épített. „Jól jönne egy jó pont?” című kampányuk keretében a diákok a pedagógusok által megadott témákban kölcsönzött könyvek bemutatásáért pluszpontokat kaptak, amelyek javíthatták tanulmányi eredményeiket. Emellett a hagyományos író-olvasó találkozók mellett természettudományos előadásokat is szerveztek, amelyek szélesebb közönséget vonzottak.

A válaszadók sorát Bajnok Tamara zárta, aki statisztikai adatok alapján kiemelte: a kihívás során az élmény és az aktivitás bizonyult a legerősebb hívószónak. Érdekességként megemlítette, hogy az ingyenes könyvosztás az egyik legkevésbé hatékony módszernek bizonyult az olvasók bevonzására.

 

A következő kérdés arra irányult, hogy a növekvő statisztikai adatok miként hatottak a könyvtárak társadalmi megítélésére. Velkei Hajnalka elmondta, hogy intézményükben a beiratkozott olvasók száma megduplázódott, ami számukra hatalmas siker. Jelenleg a város lakosságának mintegy 18%-a beiratkozott felhasználó, és céljuk, hogy ezt az arányt 25%-ra növeljék.

Tóth Csilla hangsúlyozta, hogy könyvtáruknak sok használója van, de nem mindenki beiratkozott tag. A kihívás során ezért személyesen szólították meg a hallgatókat, és felhívták a figyelmüket arra, hogy a beiratkozással az intézmény sikereihez is hozzájárulnak.

Molnár Ferenc szerint a változás egyértelműen pozitív, nőtt a napi látogatók száma, és a közösség tagjai megtapasztalhatták, hogy a könyvtárlátogatás élményalapú is lehet. A könyvtáros szerepe így kilépett a hagyományos keretek közül, és a könyvtár a közösségi élet egyik fontos színterévé vált. Bajnok Tamara ehhez kapcsolódva megjegyezte: míg a statisztikai adatok elsősorban a szakma számára fontosak, a felhasználók számára az a lényeg, hogy a könyvtárakban élet és mozgás van.

 

A beszélgetésen szó esett a pályázattal járó adminisztrációról is. Bajnok Tamara elmondta, hogy a pályázatot igyekeztek minimális adminisztrációval megvalósítani, a könyvtáraknak havonta statisztikai adatokat kell küldeniük és egy rövid űrlapot kitölteniük, a program végén pedig szakmai beszámolót készíteniük. Meglepő tapasztalat volt számukra, hogy a digitális kompetenciák hiánya a könyvtárosok körében sem ritka, ezért több segítségkérés érkezett az online űrlapok kitöltésével kapcsolatban. A nehézségek ellenére azonban a könyvtárak rendkívül lelkesnek bizonyultak. Véleménye szerint a kihívás egyfajta külső lökést adott az intézményeknek.

Tóth Csilla hozzátette, hogy könyvtáruk a Könyvtári Kihívás feladatait az éves munkatervbe illesztette be. Velkei Hajnalka szerint a könyvtárosok meglévő kompetenciái elegendőek a pályázat sikeres megvalósításához. Molnár Ferenc úgy fogalmazott: „Könyvtárosok vagyunk, rendelkezésünkre áll minden.”

 

A beszélgetés során az esélyegyenlőség kérdése is felmerült. Molnár Ferenc elmondta, hogy az imrehegyi könyvtárban a felhasználói kör rendkívül sokszínű, a kisgyermekektől a nyugdíjasokig minden korosztály jelen van. Tóth Csilla a nemzetközi hallgatók bevonását emelte ki, míg az üllői könyvtár esetében a kulturális rendezvények bizonyultak különösen sikeresnek. Bajnok Tamara hangsúlyozta, hogy a könyvtárak mindig is az esélyegyenlőség fontos színterei voltak. A statisztikák szerint a gyermekeknek szóló programok a leglátogatottabbak, de több intézmény kifejezetten hátrányos helyzetű vagy tanulási nehézségekkel küzdő diákok számára szervez foglalkozásokat.

 

A beszélgetés végén a résztvevők a Könyvtári Kihívás hosszú távú hatásairól is beszéltek. Molnár Ferenc szerint a legnagyobb eredmény az, hogy a látogatók megtanulták használni a könyvtárat, és bátrabban kérnek segítséget. Véleménye szerint a könyvtár egyfajta „harmadik helyként” működik, ahol az emberek személyes kapcsolatokat és közösségi élményeket keresnek.

Tóth Csilla kiemelte, hogy a hallgatók sokszor nem a könyvtár hagyományos funkciói miatt látogatják az intézményt, hanem közösségi térként tekintenek rá. Fontosnak tartotta, hogy személyesen mutassák be számukra a könyvtár szolgáltatásait.

Velkei Hajnalka szerint a pályázat erősítette az intézmény kommunikációját és szakmai magabiztosságát, ami segítette a programok népszerűsítését és a közönség bevonását. Bajnok Tamara pedig hangsúlyozta: a kihívás növelte ugyan a látogatók számát, de a könyvtárak feladata, hogy ezt a növekedést hosszú távon is fenn tudják tartani.

 

A beszélgetés zárásaként a résztvevők arról beszéltek, hogy a pályázat elnyerése esetén milyen fejlesztéseket valósítanának meg. Molnár Ferenc szerint egy kistelepülési könyvtár számára a támogatás jelentős lehetőségeket jelentene, különösen író-olvasó találkozók szervezésére. Tóth Csilla intézménye a könyvtári terek fejlesztésére és új szolgáltatások bevezetésére fordítaná az összeget, például elvonulószobák és tudásműhelyek kialakítására. Az üllői könyvtár régóta tervezett projektje az „Üllő meséje” című kötet kifestőváltozatának megvalósítása lenne. Emellett Velkei Hajnalka egy „Tündérnap” elnevezésű program megszervezését is kiemelte, amely már régóta szerepel a terveik között.

 

Az eseményről készült felvétel megtekinthető az OSZK You Tube csatornáján.