Hír

A Könyvtártudományi Szakkönyvtár 2025. április 8-án, kedden 15 órától rendezte meg a Könyvtárosok dolgozószobája elnevezésű könyvtárszakmai eseménysorozat nyolcadik rendezvényét Helyismereti gyűjtemények és a közösségi emlékezet megőrzése címmel. A beszélgetés résztvevői voltak: Károly Nóra helyismereti könyvtáros, csoportvezető (Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény, Helyismereti és digitalizációs csoport), Kiss Borbála osztályvezető (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény), Kovács-Soós Anita könyvtáros (Méliusz Juhász Péter Könyvtár, Helytörténeti Részleg), Szalainé Bodor Edit elnök (Magyar Könyvtárosok Egyesülete Helyismereti Könyvtárosok Szervezete). 

A kerekasztal-beszélgetésre meghívott vendégeinket ezúttal a helyismereti gyűjtemények társadalomban betöltött szerepéről kérdeztük. Miért fontos a szűkebb hazánk történetével foglalkozni? Milyen új technológiák támogatják manapság ezt a munkát? Mennyire sokszínű ma egy helyismereti könyvtáros tevékenysége, milyen fórumok segítik ezt a munkát?

 

A vendégeinkhez intézett első kérdés arra vonatkozott, hogy miért fontos és milyen értékeket tud közvetíteni egy közösség számára a szűkebb hazánk történetével való foglalkozás, valamint mekkora érdeklődés mutatkozik a gyűjtemények iránt és milyen társadalmi csoportok részéről. Szalainé Bodor Edit nyitotta a válaszadók sorát, aki elmondta, hogy minden egyén számára fontos az, hogy el tudja helyezni magát egy adott környezetben. Ezentúl fontos az érzelmi kötődés kialakítása és az emberek figyelmének ráirányítása a lokális sajátosságokra. Károly Nóra egyfajta kölcsönösséget emelt ki, amely szerint a könyvtári gyűjtemény segíti a felhasználót, és a felhasználó is segíti információkkal a helyismereti gyűjtemény munkáját. Valamint elmondta, hogy nem lehet tudni, hogy a gyűjtéssel kit segítünk, valamint hogy kinek az emlékét tartjuk fent. Kiss Borbála szerint az otthonlevéstudat az egyik legfontosabb, amit egy helyismereti gyűjtemény nyújthat. Ezentúl mindenki szívesen olvas arról, ahol él, és kicsit saját magát is keresi benne. Nagy érdeklődés mutatkozik a helyismereti gyűjtemények iránt, és nem úgy tűnik, hogy ez csökkenne. Minden társadalmi rétegből vannak felhasználók. Manapság reneszánszukat élik a helyismereti gyűjtemények, olyannyira, hogy nem is tudja, volt-e valaha ilyen népszerű. Kovács-Soós Anita azt emelte ki, hogy az identitástudat emelésében van fontos szerepe az ilyen gyűjteményeknek. 

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy van-e, és ha igen, akkor milyen közéleti hatása van egy helyismereti gyűjteménynek, megmutatkozik-e a gyűjtemény munkája egy település képében. Kovács-Soós Anita arról beszélt, hogy sok megkeresés érkezik például építési irodáktól, különösen, ha műemlékvédett épületről van szó. Ezenkívül rendezvények kapcsán kérnek tőlük gyakran képeket. Híroldalaktól szoktak még érdekességeket kérni, amiből aztán a fiatalok megszólítására készítenek párperces videókat. Kiss Borbála ezt annyival egészítette ki, hogy kiállítások elkészítéséhez is meg szokták keresni a gyűjteményt. Károly Nóra a Szolnok alapításának 950 évfordulójával kapcsolatos emlékév szervezésében való segítséget említette, valamint szintén a műemlékvédelemmel kapcsolatos megkereséseket. Szalainé Bodor Edit egy történetet mesélt el a város egy régi, már bezárt temetőjével kapcsolatban. Ebbe a temetőbe szoktak helytörténeti sétákat szervezni, amelynek kapcsán az embereknek egyfajta kötődése alakult ki a temetővel kapcsolatban. Ennek a személyes kötődésnek köszönhetően később könnyebb lesz bevonni az embereket a társadalmi szerveződésekbe. Ez esetben a temető tisztításába és karbantartására.

 

Az ezután következő kérdés arra vonatkozott, hogy hogyan lehet a gyűjtemény szolgáltatási eszközrendszerét napjaink elvárásaihoz igazítani, és ez milyen jogi problémákat vet fel. Kovács-Soós Anita egyértelműen a digitalizálást jelölte meg ennek kulcsaként. Van egy adatbázisuk, ahol a digitalizált tartalmakat közzéteszik, és mivel helytörténeti gyűjteményről van szó, ezért a legtöbb mindent nem véd már szerzői jog. A szerzői joggal védett dokumentumokat is digitalizálják, viszont nem teszik közzé. Ezenkívül gyakran kapnak például olyan hagyatékokat, ahol eredendően az a kérés, hogy digitalizálják és tegyék közzé azt. Kiss Borbála is a digitalizálást emelte ki, majd a Szabó Ervin könyvtár év végéig elkészülő új adatbázisáról beszélt, amelyben a helytörténeti gyűjtemény anyagai is elérhetőek lesznek. A leginkább használt állományrészük a fotók, emellett igyekeznek a plakátokat is digitalizálni, azonban ott a szerzői jogi kérdések problémát jelenthetnek. Próbálják úgy feltölteni a plakátok digitalizált verzióit, hogy azok ne legyenek letölthetőek. Károly Nóra is a digitalizálást emelte ki, és az olyan anyagok digitalizálását, amelyek helyben értékesek és unikálisak. Ők a digitalizálás kapcsán felhasználói szerződést kötöttek, amelyben benne van például, hogy milyen felületen lesz fönt az anyag, vagy hogy meddig használják. A jogi problémák közül kiemelte, hogy a 75 éves évkönyv kiadása kapcsán probléma volt, hogy fel kéne venni mindenkivel a kapcsolatot, aki valaha dolgozott a könyvtárban, a GDPR miatt, annak érdekében, hogy közölni lehessen a névsorukat. Szalainé Bodor Edit az aprónyomtatványok digitalizálását tartja a legfontosabbnak, hiszen egy programfüzet több információval szolgál, mint egy rendezvényről szóló újságcikk. Szerinte a digitalizáció olyan szempontból is hasznos lehet, hogy az emberek már nem szeretnek nyomtatott bibliográfiákat használni, azonban egy digitalizált anyagban könnyebb a keresés, ezért inkább azt használnák. Kiss Borbála hozzátett még annyit, hogy jellemző a kor emberére az az attitűd, hogy ami nincs fönt az interneten, az nem létezik, ezért is fontos mindent digitalizálni és lehetőleg szolgáltatni is. 

 

A gyűjtemények digitalizálása és azok online térben való elérhetővé tétele, valamint a helytörténeti gyűjtemények munkáját támogató technológiák voltak a következő kérdések középpontjában. Szalainé Bodor Edit szerint mindenféle digitalizált anyagra van igény. A könyvtár döntése, hogy a digitalizálás során a felhasználókat vagy a megőrzést veszi-e inkább figyelembe. A feltételek nem mindenhol adottak a digitalizálásra, ezeken a helyeken felmerül a pénz és a humán erőforrás kérdése. Károly Nóra a feltárás szükségességét emelte ki. Szerinte a digitalizálás önmagában semmi, ha a digitalizált anyag nem kereshető. Kiss Borbála szerint problémás, hogy egyre több a born digital dokumentum, ami jogi kérdéseket vet fel. Kovács-Soós Anita arról beszélt, hogy a digitalizált anyagok több helyen voltak elérhetőek, ami nehezítette a keresésüket, ezért a helytörténeti gyűjteményeknek pár éve készítettek egy digitális felületet. Az Országos Széchényi Könyvtárral együttműködésben digitalizáltak könyveket. A következő digitalizálandó anyagrész a képek lesznek, mert ez a legnépszerűbb része a gyűjteménynek. A digitalizálást olyan módon befolyásolják a szerzői jogi kérdések, hogy először azok az anyagok lesznek digitalizálva, amit már nem véd szerzői jog, és azonnal fel is kerülhetnek az adatbázisba. Szalainé Bodor Edit problémának látja azt, hogy elkerülhetetlen a duplikálódás, aminek következtében ugyanaz az anyag többször is digitalizálva lesz, más könyvtárak által. A könyvtárak közötti kooperáció ezért nagyon fontos lehet. Valamint azért is, mert kisebb könyvtárak esetében az összefogásnak köszönhetően könnyebben el tudják végezni a digitalizálást. 

 

A következő kérdéskörben az együttműködésekről volt szó, valamint arról, hogy a fővárosi és a vármegyei könyvtárak, valamint az MKE Helyismereti Könyvtárosok Szervezete milyen szerepet tölt be a munka szervezésében. Kovács-Soós Anita beszélt a partnerintézményekkel (például múzeumok, egyetemek stb.) való szoros együttműködésről, valamint civil szervezetekkel és magánszemélyekkel való együttműködésről. A kistelepülések a vármegyei könyvtár adatbázisát használják, és igyekeznek felosztani a munkát. Kiss Borbála elmondta, hogy az országos intézményekkel való együttműködés egyértelmű, de ezenkívül léteznek szűkebb körű, de szintén fontos együttműködések is. Például kisebb kerületi intézményekkel. Károly Nóra a fenntartókkal, az önkormányzattal és a megyebeli kisebb könyvtárakkal való együttműködést hozta példának. Utóbbinak módszertani és eszközbeli segítséget is tud nyújtani. Szalainé Bodor Edit a Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének tevékenységéről beszélt. Elmondta, hogy a szervezet egyfajta koordinációs feladatot tud ellátni. Vannak tagjaik az ország minden tájáról, és nemcsak könyvtárosok, hanem társtudományok intézményeinek munkatársai. Figyelemmel kísérik az újfajta tendenciákat a helyismeret területén, és rendszeresen segítik a helyismereti könyvtárosok képzését. Ezek mellett foglalkoznak szakmai tanácsadással, nyomon követik a tagjaik tevékenységét, és reklámozzák felületeiken a témával kapcsolatos eseményeket.

 

A beszélgetés következő részében azt szerettük volna megtudni vendégeinktől, hogy milyen sokszínű ma egy helyismereti könyvtáros tevékenysége. Milyen különböző kompetenciákra van szüksége a munkája elvégzéséhez? Kovács-Soós Anita szerint a munka sokszínűsége abból is fakad, hogy a dokumentumtípusok, amelyekkel dolgoznak, sokfélék. Ezentúl programok szervezése, lebonyolítása és az oktatás is a feladataik közé tartozhat. A digitalizáció szintén egy külön kompetenciákat megkövetelő dolog, amit végeznie kell egy helytörténeti könyvtárosnak. Mi egyáltalán alap könyvtárosi feladat? – tette fel a kérdést Kiss Borbála. Annyi mindent kell tennie egy könyvtárosnak rendszeresen. Például a közösségi médiával is foglalkoznia kell. Károly Nóra szerint a helyismereti könyvtár egy könyvtár a könyvtárban. Foglalkoznak itt mindennel: feldolgozás, szolgáltatás, távoli elérés, tájékoztatás, népszerűsítés. Nagyon sokszínű, nem egy unalmas szakma. Mindig feszegetik a határokat, ezért a kompetenciáik folyamatosan fejlődnek. Szalainé Bodor Edit szerint is nagyon sokrétű tudással kell rendelkeznie egy helyismereti könyvtárosnak, de azért nincs mindenről alapvető információja. A tevékenységükben olyan dolgok is szerepelnek, mint iskolások megyetörténeti vetélkedőre való felkészítése, vagy országos pályázatokat végigvinni az elejétől a végéig. 

 

Utolsóként egy olyan kérdést tettünk fel a vendégeinknek, amelyből igyekszünk hagyományt teremteni, ez alkalommal debütáltunk vele. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mit gondolnak szakértőink, hogyan fog kinézni egy helytörténeti gyűjtemény 10, 50, 100 év múlva. Király Nóra abban bízik, hogy a jövőben ki lehet küszöbölni a párhuzamosságokat, és így a tudás össze fog adódni. Egy nagy, egységes felületet képzel el, ahol egységesen lehet keresni, és nem lenne veszekedés abból, hogy ki milyen jellegű dokumentumot őriz. Biztos benne, hogy még ennyi idő után is lesz helyismereti gyűjtemény. Szalainé Bodor Edit szerint mindig is voltak rémhírek arról, hogy a helyismeret eltűnik, de nem lesz ilyen, csak a feladatok köre fog megváltozni. A digitalizált anyagok köre sokkal szélesebb lesz, a könyvtárosok kompetenciái pedig bővülnek. Kiss Borbála azt szeretné, ha 10 év múlva is ugyanígy meglennének a helyismereti gyűjtemények, csak jobb helyzetben lennének. Szerinte ahogy 50 éve el se tudták volna képzelni, hogy most hol tartunk, mi sem tudjuk elképzelni, hogy mi lesz 50 év múlva. Azt meg főleg nem, hogy mi lesz 100 év múlva. Kovács-Soós Anita szerint mindenképpen lesz helyismeret, mivel ennek a típusú gyűjteménynek jellemzője, hogy folyamatosan bővül. Szerinte ahogy számunkra érdekes az, hogy mi volt 50-100 évvel ezelőtt, úgy 50-100 év múlva mi is érdekesek leszünk az utókor számára. A különbség csak annyi lesz, hogy a gyűjtemények digitalizáltabbak lesznek, ezért a személyes találkozók is inkább szervezett rendezvények keretében valósulnak meg. 

Az eseményről készült felvétel megtekinthető az OSZK YouTube-csatornáján.