Hír

2025. október 10-én Olaszország jelentős lépést tett a digitális világban: hatályba lépett az első, teljes egészében a mesterséges intelligenciának szentelt nemzeti törvény. Ez nem egy elszigetelt szabályozás, hanem az európai szabályok (a 2024. évi MI-törvény – (EU) 2024/1689 rendelet) olasz adaptációja, amelynek célja, hogy ezeket az elveket alkalmazza a konkrét valóságunkra, az egészségügytől a közhivatalokig.

 

 

A törvény talán legérdekesebb része a szerzői jogra vonatkozik. Ezzel az új törvénnyel a jogalkotó a Szerzői jogi törvény (633/1941. sz. törvény) 1. cikkének módosításával lényeges pontosítást vezetett be, hogy különbséget tegyen az ember által alkotott és a gép által generált művek között.

 

Az elv egyszerű: ha a mesterséges intelligenciát támogató eszközként használják, az eredményt szerzői jog védi, feltéve, hogy nyilvánvaló emberi szellemi erőfeszítés történt. Ha a művet teljes egészében egy algoritmus generálja, valódi emberi kreatív beavatkozás nélkül, akkor nem részesülhet védelemben. Röviden, az MI-nek egy fejlett „ecsetnek” kell lennie, nem pedig a festőnek. Az átláthatóság biztosítása érdekében kötelező lesz egyértelműen feltüntetni, hogy használtak-e MI-t, és ha igen, hogyan.

 

 

Ez a törvény megváltoztatta az olasz kulturális intézményekről alkotott képet is. A könyvtárakra és levéltárakra már nem csupán könyvek „raktáraként” tekintenek, hanem technológiai laboratóriumokká válnak. De Robbio (2025) elmagyarázza, hogy ez a törvény milyen egyre növekvő hatással lesz a kutatási folyamatokra, és felvázolja, hogyan érintheti mindez a könyvtárakat. Az új szabályoknak (amelyek magukban foglalják az európai irányelveket) köszönhetően a kutatók és a könyvtárak mostantól használhatják az MI-t hatalmas mennyiségű szöveg és adat tudományos célú elemzésére (szöveg- és adatbányászat), feltéve, hogy az nem profitorientált. A gyakorlatban az MI értékes „asszisztenssé” válik: a duplikátumok kiszűrésével segít a katalógusok átszervezésében, az okosabbá tétellel (inkább a fogalmak, mint csupán a szavak megértésével) javítja a kereséseket, és lebontja az akadályokat, például a szövegek felolvasásával a látássérültek számára, vagy a dokumentumok más nyelvekre történő lefordításával.

 

 

A mesterséges intelligencia az élet számos területén jelen van. Gondoljunk például arra, hogyan alakítja át a tudományos publikálást az egészségügyi ágazatban: nemcsak a diagnosztikai megközelítésben nyújt támogatást, hanem a kéziratok írásában és lektorálásában is, annak ellenére, hogy a klinikai alkalmazása Olaszországban még mindig marginális. Bár a nemzetközi folyóiratok egyetértenek abban, hogy az MI-t nem ismerik el szerzőként, és átláthatóságot követelnek meg a használatával kapcsolatban, jelentős lehetőségek mutatkoznak a növekvő szerkesztőségi munkateher szűrésében és kezelésében való alkalmazására, miközben az emberi felügyelet központi szerepe mindvégig megmarad (Di Pasquale, 2024). Mindezen innovációk ellenére a 132/2025. sz. törvény határozott kereteket szab: a végső felelősség mindig az emberé. Legyen szó adatok érvényesítéséről vagy egy könyv feldolgozásáról (katalogizálásáról), a végső szó a szakemberé, nem pedig a szoftveré. Emiatt – részben az NRRP (Nemzeti Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv) alapjainak köszönhetően – jelentős beruházások történnek az MI-műveltségi programokba. A cél az, hogy a könyvtárakat olyan helyekké alakítsák, ahol az állampolgárok megtanulhatják e technológiák kritikus szellemmel történő használatát.

 

 

A 132/2025. sz. törvény nem ellenségként tekint a mesterséges intelligenciára, hanem egy olyan erőteljes motorként, amelyhez azonban irányítóra van szükség. Az olasz állam számára egy mű jogi és kulturális értéke továbbra is a személy szándékából és találékonyságából fakad; az algoritmus csupán egy kiváló gyorsító.

 

Forrás: The New Italian AI Law: A few considerations on Artificial Intelligence and Scientific Production – IFLA

A kép forrása: IFLA