Hír

Fedezze fel, hogyan védheti és élesítheti az olvasás azt a képességet, amely egyedülállóan emberivé tesz minket.

 

Az emberek fizikailag nem különösebben erősek. Nincsenek éles karmaink és fogaink, nem vagyunk nagyobbak egy oroszlánnál, áthatolhatók és sérülékenyek vagyunk. Ha ez a helyzet, akkor hogyan tudtunk túlélni? És nemcsak túlélni, hanem győztesen kijönni belőle? Mondhatnánk, hogy az agyunknak köszönhető, ami igaz is lenne, de ennél bonyolultabb vagy legalábbis specifikusabb a helyzet.

 

A prefrontális kéreg, vagyis az agy azon területe, amely a döntéshozatalhoz, a problémamegoldáshoz és az érzelmek szabályozásához szükséges, az emberekben sokkal fejlettebb, mint az állatokban. Ez a megkülönböztető tényező a különbség.

 

 

A mesterséges intelligencia egyfajta mumussá vált, egy divatos szó, amely a társadalmi és internetes körökben kering. Az emberek ezt a szolgáltatást lehetőségnek tekintik; segítségével nyaralást tervezhetnek, vállalkozást indíthatnak, és eligazodhatnak a bonyolult jogrendszerben. Az MI okos, ha az okosság alatt azt értjük, hogy több információhoz fér hozzá, mint amennyit az emberi agy képes feldolgozni, és szinte mindenre tud választ adni. Álomszerű, nem igaz?

 

Bár a mesterséges intelligencia sok szempontból a haladás jelképe, ugyanakkor sok félelmet is kiváltott. A tudományos-fantasztikus regények olyan világokról szólnak, ahol a robotok és a mesterséges intelligencia egyfajta saját tudatot fejleszt ki, és megpróbálja átvenni az irányítást az emberiségtől. Van azonban egy másik fajta félelem is, amely nem a világra mért támadástól, hanem az emberiség egyik legfontosabb tulajdonságának, a kritikai gondolkodásnak a megtámadásától származik.

 

 

Mint a test bármely más része, az agy is egy izom, amelyet nyújtani és fejleszteni kell. Meg kell tanulnunk, hogyan használjuk az agyunkat; gyakorlásra és kihívásokra van szüksége. Az MI-vel kapcsolatban előre jelzett probléma az, hogy ronthatja kritikai gondolkodási képességeinket. Ez nem csak egy hipotézis; a legújabb tanulmányok megerősítették, hogy az MI-re való nagyobb támaszkodás összefüggésbe hozható a kritikai gondolkodási képességek csökkenésével.

 

A helyzet még rosszabb, ha a technológiától különösen függővé vált fiatalabb generációkra gondolunk. Igen, az MI remek éttermeket találhat Rómában, de meg is csinálhatja a házi feladatot, megmondhatja, hogy szakíts-e a férjeddel, és elvégezheti helyetted az összes gondolkodást anélkül, hogy rendelkezne a kritikai válaszok megadásához szükséges tapasztalattal vagy érzékenységgel.

 

Amikor kérdésünk van, sokaknak már teljesen természetesnek tűnik, hogy az MI-t kérdezi meg, holott korábban az agyunk még teljesen képes volt önállóan megfontolni a válaszokat. Még ha figyelmen kívül hagyjuk is a gyakori MI-óriások környezeti hatásait, nem tudunk eltekinteni attól a gondolattól, hogy az MI aktívan csökkenti azokat a képességeket, amelyekre az embereknek mindig is szükségük volt az intelligenciájuk kihasználásához.

 

A lényeg nem az, hogy defetisták legyünk; ez nem egy reménytelen téma. Természetesen az MI megfelelő használatával hasznos eszköz lehet. Ennél is fontosabb azonban, hogy van egy tevékenység, amely ellensúlyozhatja ezt a kognitív tehermentesítést, és arra késztethet minket, hogy élvezettel egy kicsit megmozgassuk az agyunkat: ez az olvasás.

 

 

Az irodalom nem gyakran adja meg nekünk a válaszokat; inkább lehetővé teszi, hogy elolvassunk egy történetet, majd megkérdőjelezzük, mire utalhat ez a narratíva. Arra késztet minket, hogy elgondolkodjunk, és ami még fontosabb, hogy saját magunk döntsünk arról, milyen következtetéseket vonunk le. Sok olvasó találkozott már olyan könyvvel, amely alapvetően megváltoztatta a világnézetét, ahogyan olyan könyvvel is, amely ellentétben áll a saját értékeivel.

 

Az olvasás okosabbá tesz minket, nem mindig a tartalom maga, hanem annak átgondolása révén. Az adatok ezt alátámasztják, arra utalva, hogy az olvasás, különösen az irodalmi műfajok esetében, valóban elősegíti a kognitív fejlődést és a kritikai gondolkodás képességét. Megismerkedünk összetett karakterekkel, akik nem jók, nem rosszak, akik hősöknek, antihősöknek vagy gazembereknek is minősíthetők.

 

A nagy filozófusok, mint Ayn Rand vagy Albert Camus, az irodalmat használták fel arra, hogy megvitassák a világról alkotott filozófiai nézeteiket. Az olvasók nem mindig értenek egyet ezekkel a nézetekkel, de olvasás közben kénytelenek megfontolni őket.

 

 

A szülők az olvasást használják a kritikai gondolkodás korai ösztönzésének eszközeként. Az anyák megkérdezik gyermekeiktől, hogy miért és hogyan, hogy gyermekeik ne csak elfogadják az információkat, hanem el is gondolkodjanak rajtuk. Az emberek számára ez azzal egyenértékű, hogy segítünk gyermekeinknek a gondolkodás fejlesztésében.

 

Felnőttek számára az olvasás vitathatatlanul még nagyobb kihívást jelent. A gondolkodásunk és a véleményünk a sajátunk, ami azt jelenti, hogy még nehezebb megtalálni a „jót” és a „rosszat” a helyzetekben és a karakterekben. Igen, a mesterséges intelligencia potenciális ellensége a kritikai gondolkodásnak, de talán ezt lehetőségként is felfoghatjuk, hogy harcoljunk ellene. Elmerülni az irodalomban mint az öröm és a megőrzés eszközében, és megtenni azt az egy dolgot, amit az MI soha nem lesz képes megtenni – gondolkodni.

 

Forrás: Is AI Quietly Eroding Our Ability to Think? And How Books Can Save It - Magazine

A kép forrása a cikk.