A könyvtárak közérdekű funkciót töltenek be, amelyet részben úgy gyakorolnak, hogy gyűjteményeiket kölcsönzésre bocsájtják. A fizikai könyvek esetében széles körben elfogadottá váltak a szerzők és kiadók által a könyvtárak tevékenységével kapcsolatban gyakorolt kizárólagos jogok korlátozásai. Ezek a korlátozások olyan beavatkozásokat foglalnak magukban, mint: (1) a megjelent könyvek példányainak kijelölt könyvtáraknak történő átadása és ottani megőrzése; (2) nyilvános kölcsönzési jogok biztosítása; és (3) megőrzési példányok előnyben részesítése.
A digitális környezetben ez a megállapodás megkérdőjeleződött. Különösen az EU-ban a jogtulajdonosok ellenőrizhetik a nyilvánosság számára történő minden egyes független közzétételt, ami kiterjed az e-könyvekhez való hozzáférés minden formájára: megosztásra, bérbeadásra, bizonyos formájú kölcsönzésre, sőt az e-könyvek eladására vagy viszonteladására is (Európai Unió Bírósága (CJEU), Tom Kabinet, C-263/18. sz. ügy). Ennek eredményeként a könyvtárak nem rendelkeznek független ellenőrzéssel a könyvek „digitális másolatai” felett. Bár konszenzus van abban, hogy a könyvtáraknak továbbra is folytatniuk kell közszolgálati tevékenységüket, azonban az, hogy ez a tevékenység mit jelent és hogyan kell biztosítani a digitális anyagok tekintetében, továbbra is vitatott kérdés. A szellemi tulajdonjogok és a versenyjog közötti instabil kapcsolat szintén befolyásolja az e-könyvek kínálatával és licencelési feltételeivel kapcsolatos lehetséges beavatkozásokat.
Az elemzés előzetes piackutatást nyújt az e-kölcsönzés piacáról a köz- és tudományos könyvtárak kontextusában, másodlagos adatok és licencszerződésekből származó új bizonyítékok, valamint négy európai piacon (Dánia, Lengyelország, Ír Köztársaság és az Egyesült Királyság) végzett könyvtárosi interjúk alapján. Az elemzés megállapítja, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 102. cikke értelmében vett piaci dominanciát nehéz megállapítani, de fontolóra kell venni a gazdasági függőség visszaéléséről szóló (nemzeti) rendelkezések vagy az új uniós digitális piaci típusú rendelkezések (platform-to-business P2B szabályozás; digitális piacokról szóló törvény) szerinti alternatív jogorvoslatokat.
Bár szűken definiált piacokon (például az alapvető akadémiai tankönyvek esetében) lehetőség van beavatkozásra, a hagyományos versenyjogi beavatkozások nem feltétlenül alkalmasak a „nem kereskedelmi célú hozzáférés a tudáshoz” szabályozására Európában. Közvetlenebb és ígéretesebb megoldás a szerzői jogi beavatkozások alkalmazása a versenyjog diagnosztikai eszközeivel azonosított problémás gyakorlatok kezelésére.
A szerzői joggal kapcsolatos megoldásoknak kezelniük kell az Európai Unió Bírósága (CJEU) VOB (C-174/15) és Tom Kabinet (C-263/18) ügyekben hozott ítéleteinek következetlenségét. Míg a VOB ügyben a Bíróság hangsúlyozta, hogy a digitális környezetben a kölcsönzésnek ugyanolyan feltételekkel kell lehetségesnek lennie, mint a fizikai könyvek esetében, a Tom Kabinet-ügyben a digitális formában létrehozott könyvekhez való hozzáférést engedélyezési szerződésekhez kötötte (a nyilvánosságra hozatal jogának keretében). A könyvtárak közszolgálati funkciója, mint a kulturális és tudományos ismeretek elengedhetetlen közvetítője, csak akkor tartható fenn, ha képesek kölcsönzésre szánt gyűjteményeket létrehozni. A könyvtáraknak lehetővé kell tenniük a könyvekhez való hozzáférést, amely nem függ az olvasó anyagi helyzetétől, és nem tartozik kizárólag a jogtulajdonosok licencfeltételeinek hatálya alá.
FONTOSABB MEGÁLLAPÍTÁSOK
A bizonyítékok arra utalnak, hogy az e-kölcsönzési piacokon jelentős problémák vannak a piaci struktúra, az engedélyezés és az árazás tekintetében. Konkrétan hét lehetséges piaci erőfölény visszaélés került azonosításra és vizsgálatra:
(1) Szállítás megtagadása: teljes és részleges
(2) Konstruktív szállítás megtagadása: korlátozó engedélyezési feltételek/késleltetett szállítás
(3) Csomagolás
(4) Tisztességtelen kereskedelmi feltételek
(5) Túlzott árazás
(6) Más jogszabályok szellemének megkerülése, pl. a szöveg- és adatbányászatra vonatkozó szerzői jogi kivétel
(7) Átláthatóság hiánya
Az e-könyvek kölcsönzését szabályozó alapvető jogszabályi keretként a szerzői jogi törvények olyan politikai lehetőségeket kínálnak, amelyek támaszkodhatnak a versenyjog szerinti piaci gyakorlatok elemzésére. Három beavatkozási csoportot javasolnak:
(1) A törvényes forrás fogalmának tisztázása. A könyvtárak birtokában lévő fizikai könyvek esetében a VOB vitathatatlanul lehetővé teszi a könyvtárak számára, hogy digitális másolatot készítsenek e-kölcsönzés céljából. A könyvtáraknak azonban biztosnak kell lenniük abban is, hogy a könyvtárközi kölcsönzés, adományozás vagy másodlagos piacokon keresztül is beszerezhetik az e-könyveket (függetlenül a Tom Kabinet ügyben érvényesített licencelési kerettől).
(2) Szerződéses szabályozás. A jogalkotó beavatkozhatna a könyvtárak, aggregátorok és kiadók közötti szerződésekbe, például úgy, hogy eltörölné a könyvtárak számára kifejezetten szánt licencelt példányra vonatkozó követelményt, ha nincs olyan licencelési rendszer, amely biztosítja a könyvtárak közszolgálati funkcióját.
(3) A kizárólagos jogok korlátozása. A jogalkotó előírhatná, hogy minden digitális formában született könyv letéti példányát a kijelölt könyvtárak számára kifejezetten helyszínen kívüli kölcsönzés céljára tegyék hozzáférhetővé. Alternatív megoldásként a jogalkotó kivételt tehetne a könyvtárak számára a digitális megőrzési másolatok készítése tekintetében. Az ilyen kivételeket nem lehetne felülírni a licencszerződések feltételeivel vagy a technikai védelmi intézkedések (TPM-ek) alkalmazásával.