Hír

A Könyvtártudományi Szakkönyvtár 2025. március 25-én, kedden 15 órától rendezte meg a Könyvtárosok dolgozószobája elnevezésű könyvtárszakmai eseménysorozat hetedik rendezvényét A könyvtárak jövője a mesterséges intelligencia és automatizáció világában: 2. rész: A mesterséges intelligencia etikai vonatkozásai címmel. A beszélgetés résztvevői voltak: Gondos Gábor könyvtáros (MNMKK Országos Széchényi Könyvtár, Digitális Megőrzési Osztály), dr. Szilágyi Róbert docens (Debreceni Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Módszertani és Üzleti Digitalizáció Intézet, Agrár- és Üzleti Digitalizáció nem önálló Tanszék) és Takács Viktor László mesteroktató (Debreceni Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Módszertani és Üzleti Digitalizáció Intézet, Agrár- és Üzleti Digitalizáció nem önálló Tanszék).

A mesterséges intelligencia (MI vagy AI) napjaink egyik legnagyobb hatású technológiai újítása, amelynek a mindennapi életben és a könyvtári tevékenységben való használatát is több aspektusból érdemes megvizsgálnunk. A második MI-témájú kerekasztal-beszélgetésre meghívott szakértőink a mesterséges intelligencia társadalomra gyakorolt hatásairól folytattak eszmecserét. A beszélgetésen szó esett a téma jogi, etikai, gazdasági és ökológiai aspektusairól, és megkérdeztük szakértőinket arról is, hogyan látják a könyvtárak szerepét ezek vonatkozásában.

 

A kérdések sora egy általános jellegű kérdéssel kezdődött: hol tart és mit tud valójában az AI technológiailag? Szilágyi Róbert rámutatott, hogy már a 60-as években leírták azt, amit most tudunk, ez alapján pedig arra lehet következtetni, hogy a mai ismereteink még nem jelenthetik a technológia csúcsát. A teljes humanoidkiváltástól még messze vagyunk, az AI által adott válaszok még nem olyan szintűek. Viszont a technológia kiváló az algoritmizálható feladatok kiváltására. Takács Viktor László válaszában az oktatásra fektette a hangsúlyt. Szerinte a matematikai logika fontos része az AI-nak, és sokat lehetne profitálni abból, ha ennek oktatását komolyabban be lehetne építeni. Gondos Gábor azt mondta, hogy még csak laikusként találkozott az AI-val. Az ő tapasztalata az, hogy ha scriptet írat vele speciális feladatokra, akkor azt jól megcsinálja. 

 

A következő kérdéskörben az informatikai eszközök demokratizálódása volt a téma. Az AI-kutatásban és -felhasználásban ezt az áttörést főként a generatív AI a tömegek számára való hozzáférhetővé tétele jelenti. Szakértőinktől azt szerettük volna megtudni, hogy van-e valami más technológia, ami készülőben van, lesz-e valami más nagy durranás? Valamint kérdés volt, hogy kell-e, hogy alapvető emberi jog legyen az AI-hoz való hozzáférés? Szilágyi Róbert úgy látja, hogy a technológiai fejlődésnek mindig vannak olyan melléktermékei, amelyekből nagy siker lesz. A hozzáférhetőséggel kapcsolatos válaszában elmondta, hogy ő szeretné, ha egyszer mindenki mindenhez hozzáférhetne, de ilyen nem lesz. És vannak, akik ezt szándékosan csinálják, akiknek ez áll érdekében. Ezzel kapcsolatban feltette a kérdést, hogy nekünk biztosan a nagy cégek szolgáltatásaihoz kell-e hozzáférnünk. Szerinte jó lenne, ha mindenki hozzáférhetne a technológiához, de az biztos, hogy nem mindenki fog ugyanahhoz hozzáférni. Takács Viktor László arról beszélt, hogy az információ ára és hozzáférhetősége más gazdasági alapon nyugszik. Amíg nincs jogi, etikai szabályozása, addig meg fog rekedni egy szinten, és zárt körű pilotprojekt lesz belőle. Ehhez a kérdéskörhöz tartozott még az, hogy az eszközök demokratizálódása igen érdekes kérdés azért is, hogy vajon „nyílik-e tovább az olló” a digitális írástudás újabb készségeinek hiánya miatt. A  digitális szakadék életkori hatása hamarosan megoldódik Szilágyi Róbert szerint. Ő inkább attól tart, hogy kisebb lesz az értéke az alkotásnak az AI hatására. Az olló pedig valószínűleg olyan területeken fog nyílni, amelyekre most még nem gondolunk. Takács Viktor László szerint ez az olló nem generációfüggő, hanem ez attól függ, hogy ki mennyire kíváncsi, tehát személy- és kultúrafüggőnek gondolja. A kérdés az, hogy mennyire hajlandó valaki befektetni a tudásba. Gondos Gábor szerint a fenntarthatóság inkább arról szól, hogy rendszerekben gondolkodjunk, és erre a mai kultúránk nem készít fel minket. Arról kéne beszélni, hogy mi a tudásnak a szerepe, de addig amíg a cél a gazdaság működtetése, ez addig leválik. A szakadék szerinte ilyen módon ott is meghúzható, hogy ma hozzáférünk az AI-hoz, és a kérdéseinkre mond valamit, de nem érzékeljük, hogy ez mekkora energia árán jött létre, hogy ennek mi az ökológiai költsége.

 

A következő részben gazdasági kérdések sora következett: mekkora üzlet az AI? Miért érdeke az ezzel foglalkozó cégeknek ezeknek az eszközöknek a demokratizálódása? Milyen üzleti modell áll emögött, hogyan hajt hasznot és kinek? Szilágyi Róbert szerint kell hogy legyen egy kapudrog, és jelenleg az AI sötét középkorát éljük. Itt is kell hogy legyen majd egy megütközés, amikor elérünk egy olyan szintet, hogy nem lesz már közgazdaságilag logikus továbblépni. Az hogy most megy és működik az AI, azt majd egyszer valakinek ki kell fizetnie. Összességében bizakodó az AI jövőjét illetően, szerinte megvan még benne az esély, hogy valami jóra használjuk. Takács Viktor László szerint a termék életének elején járunk, ahol felhasználókat kell toborozni. A kérdés, hogy mivel fizetünk, mert ez nem mindig biztos, hogy pénz. Az elmúlt 10 évben az adat volt a fizetőeszköz, mondhatni, hogy az volt az új olaj. Gondos Gábor egy kérdéssel nyitotta válaszát: Ki a gazdája ennek az egésznek? Ő egy tudományos közösségnek adná oda. Szerinte azzal, hogy embereket fölöslegessé teszünk, azzal a környezetterhelésünk megduplázódik. Erre egy példát is hozott: ha 10 ember munkáját elvégzi egy gép és egy ember, annak a környezetterhelése 10 emberével ér fel. Azonban az a kilenc ember, akinek a munkáját a gép kiváltotta, más munkát fog keresni, amelynek a környezetterhelése kilenc emberével ér fel. Tehát összességében 19 embernyi környezetterhelést eredményez ez. 

 

Vendégeinket ezután arról kérdeztük, hogy etikai kérdés-e egyáltalán, hogy az AI-t dolgoztatjuk, és ezért mi kapunk fizetést. Takács Viktor László szerint a magasabb szintű kódolást nem is szabad az AI-ra bízni. Ez hiba lenne. A fenntarthatóság nemcsak az ökológiai fenntarthatóságról szólhat, hanem kód- vagy rendszer-fenntarthatóságról is, és ha az ember nem érti a rendszert vagy kódot, amelyet megalkotott, akkor azok sem lesznek fenntarthatóak. Szilágyi Róbert azt mondta, hogy ha laikus végez el munkákat AI segítségével, az életveszélyes lehet. Valamilyen szinten mindenképpen érteni kell ahhoz, amit az AI-val próbálunk megcsináltatni, különben a végeredmény katasztrofális lehet. Az AI-val való kommunikáció kapcsán arról beszélt, hogy vannak olyan rendszerek, amelyek elég merészen visszaszólnak a felhasználónak, ha az tiszteletlenül beszél vele vagy nem köszöni meg a munkáját. Ha soha nem tanítjuk meg ezeket a rendszereket a normális kommunikációs formára, akkor azt fogják hinni, hogy az nem fontos, és velünk is így fog viselkedni. Gondos Gábor Bill Gates levelét idézte fel, amelyben arról ír, hogy adózzanak a robotok. Szerinte büntetni is kéne az AI-t azért, amikor hazudik, és bele is kellene nevelni, hogy ne állítson valótlan dolgokat. Erre reagálva mondta el Szilágyi Gábor, hogy egyszerű képletekkel meg lehet akadályozni ezeket a rendszereket abban, hogy valótlanságokat állítsanak. Ezek a rendszerek egyfajta válaszkényszerben vannak, pedig szerinte mennyivel jobb lenne, ha tudnánk azt mondani „nem tudom”, hiszen az is egy releváns információ. 

 

Meddig mehetünk el etikusan az AI munkához való használatában? Elképzelhető, hogy csak gazdasági megfontolások állnak a háttérben? Mi lesz a humán erőforrás szerepe az AI által támogatott munkavégzés során? Mekkora munkaerőkrízist okozhat ez? Ezek voltak a következő rész kérdései. Szilágyi Róbert szerint az AI attól még messze van, hogy kiváltson munkaköröket. Jelenleg a fizikai jellegű munkák azok, amiket biztos, hogy nem fog tudni a mesterséges intelligencia kiváltani. Az élet végéig tartó tanulás az AI megjelenésével még jobban felértékelődik. A munkaerőpiac szempontjából munkakörönként változó a technológia általi fenyegetettség, azonban az biztos, hogy a jövőben az összetétele biztosan más lesz a munkaerőpiacnak. Takács Viktor László egyetértett az élet végéig tartó tanulás témája kapcsán az előtte szólóval. A szellemi munkát inkább látja technológiafüggőnek, amely a jövőben több felszínes tudást és jó problémamegoldó készséget kíván majd. A lexikális tudást szerinte nem igazán kéne erőltetni, inkább átfogó, általános, felszínes típusú tanulásra, valamint komolyabban fejlett problémamegoldó készségre és rendszerelméletre van szükség. 

 

A következő rész a mesterséges intelligencia ökológiai lábnyomáról szólt: mit jelent egy AI-kép vagy -zene vagy -szöveg generálása a környezet számára a felhőalapú AI használata során, és milyen alternatívát tud kínálni a DeepSeek vagy más, helyben futtatható AI? Milyen tapasztalatok vannak erről? Gondos Gábor szerint nem gondolunk bele, hogy bizonyos innovációknak milyen hatásai lesznek 10, 20 stb. év múlva. És nemcsak a jótékony, hanem az esetleg káros mellékhatásokkal sem számolunk. Szilágyi Róbert próbál úgy gondolkozni, hogy mindennek ára van. A közeljövőben ki kéne számolni, hogy például egy enterbillentyű lenyomása mennyi tiszta víz, energia felhasználásával jár, és ennek mekkora a karbonlábnyoma. Minden limitált, kérdés az, hogy mit priorizálunk és minek mennyi az értéke. Ezentúl a korlátozás mellett szól az is, hogy ha az ember mindent megkap, akkor egy idő után ellustul, és a szellemi butulás útjára lép. Az adattárolásnak és a rendszerek futtatásának mindig van egy energiaigénye – mondta Takács Viktor László. Szerinte az, hogy elkényelmesedtünk, nem feltétlenül rossz dolog. Az elődeink azért dolgoztak a fejlődésen, hogy nekünk jobb legyen, és mi is azért dolgozunk, hogy az utánunk következőknek jobb legyen. 

 

A beszélgetés utolsó kérdésköre az információszolgáltatásra vonatkozott. Arról kérdeztük vendégeinket, hogy vannak-e még hiteles hírek, és hol érdemes hiteles információkat keresni az AI-ról. Szilágyi Róbert podcasteket ajánlott. Szerinte rengeteg beszélgetés készül a témában, és az ember nem nagyon tud mellényúlni egyikkel sem. Ezenkívül a LinkedIn által ajánlott fórumokat említette, és a Portfóliót mint magyar nyelvű felületet. Takács Viktor László azt mondta, hogy ő elhisz mindent is és nem is. Bármi, ami szembe jön velünk, az lehet jó is és nem jó is. Gondos Gábor szerint mindenki egyfajta értékrend szerint ír. Ezután visszatért még pár gondolattal az előbbi kérdéskörhöz, és elmondta, hogy szerinte a bemeneti oldalt kéne szabályozni, azt, hogy mennyi energiát engedünk be. Ez azt az innovációt jutalmazza, ami az energiahatékonyság felé visz, és ha ezt sikerül betartatni, akkor az energiaterhelés nem fog nőni. Minden generációnak felelőssége, hogy tudatában legyen annak, hogy milyen társadalmat hoz létre.

 

Az eseményről készült felvétel megtekinthető az OSZK YouTube-csatornáján.